2009. június 1., hétfő

arcaink




anyám régen imádta a napot. akkoriban, amikor rajzolni tanultam, éveken át modellt állt nekem. meztelen, vagy napozóban. nem volt nehéz, hisz imádta a napot. olvasott, és almát rágott. meg cigarettázott. csak időnként szólt, hogy mozdulna. apám is sokszor pózolt. volt hogy nem is kértem, ő is meztelenre vetkőzött, tanuljon a gyerek testet. ő inkább nem a napon, benn a szobában. és nem cigarettázott. azóta anyám sem dohányzik. akkoriban sokan álltak nekem modellt. barátok. akik sem előtte, sem utána nem álltak modellt. nemrég, amikor egyszer megkérdeztem, most miért nem napozik, azt mondta, mert öreg a teste. meghízott. hogy nézne ki.
most inkább szaladgál a gyerekek után, a gyerekekkel. a nő, aki régen olyan büszke volt.

szép volt anyám. a szüleim különben igen prűdek voltak. szemérmesek.


Mészöly Ági, egy különösen szép vers, legalább annyira különös, mint amikor ott, ültem, és megjelentek előttem Havasi Attila manócskásai (cicóval). Ami a legkülönösebb, hogy előttünk született volna a szalvétán? Nem firtatom. Legyen annyi elég, hogy itt és most hat rám.

Ősz
„Az erdő mellett, ahol futok reggelente,
Félig kiszáradt nyúltetem mered.
Rajta csapatnyi bodobács,
Suszterbogár, ha így jobban ismered.
Szívogatják a finom nedűket
Amíg lehet”

(ma érkezett, Gáspár Anna beszámolójából csíptem ki)

Anna nagyon szépen ír mindannyiunkról, ugyanitt. A Láncszemek… azt hiszem, Anna szereti a láncszemeket. Noha úgy tűnik, „mindannyian” második könyvvel kacsintgatunk… ki első, ki nulladik után, akad, ki mindjárt azonnal kettővel… jó érzés az, ha valahol törődnek az emberrel. Ki tudja. Sohasem lehet tudni. A legfontosabb, önmagunkkal békében lenni.

azt mondták, ez a baba ártást hoz rám, el kell tüntetni. hogy amíg nem teszek így, rontást hoz rám, a házra. de hát sajnálom széttörni, elpusztítani, első agyagvarrott munkám, pontosabban, öltések. innen indultak a későbbi hímzések. betettem az ágy alá, hát ha így majd nem látja senki, elmúlik az átok. minden szép és jó lesz.
nem, nem tettem az ágy alá, és nem nyúltam hozzá. még a port sem szoktam róla törölni. másról sem, de az más.




eljöttem csak azért még egyszer, hogy elmondjam, boldog vagyok, előfordul, mikor véletlen, hogy velem kivételt tesznek. mikor éppen énvelem, tesznek kivételt. igazán, olyankor nagyon boldog vagyok. talán nem vagyok rossz ember. mindenki boldog, amikor vele kivételt tesznek.

Nincsenek megjegyzések: