2009. május 6., szerda

örülök, hogy mindenkinek minden nagyon jó. itt állok a semmiben, mosolyok azok vannak, csak éppen egyetlen ember nincs aki nyújtaná kezét, amikor nekem lenne szükségem. nem tudok munkát vállalni, értem azt sem, amihez kedvem lenne, öröm, amihez értek, nincs aki számlát adhatna, önállóan ez ügyben még nem állhatok lábra, sohasem voltam számlaképes, enélkül pedig úgy tűnik, meg sem lehet mozdulni, munkáim, ötleteimből bármerre nézek, mondhatnám azt is vérem, verejtékemből, akárcsak mosolyomból, mások profitálnak. valahogy egészen máshol kellene elindulni. mert nincs út, de egyetlen bokor amibe kapaszkodni. egyelőre csak süllyedés. ennyit dióhéjban magamról.

a többi, ami valóban papírra vettetett, hanyagolva fenti okból. értelmetlen, ha magam nem vagyok képes megvédeni, kiállni mellette. egyedül, a magamfajta, semmire nem megy.

Nincsenek megjegyzések: