MILYEN ÜRES

Tihany, 1991

milyen üres az ember
miután úgy dönt
maga helyett és magával
hogy megbocsát
mint ami magától értetődik
és ettől lágy lesz
a levegőnek szaga
illata is elvegyül
még azt is észreveszem
elszáll egy pillangó
most épp elgondolom
biztosan repdesett máskor is
csak akkor magamtól
nem vettem észre
így odaadni olyan kellemes
hallani a madarak zaját
elhallgatni
boldog érthetetlen csevegés
mintha érteném a nyelvet
amin szólnak
nem úgy mint aki
meg is akarja érteni
fölhúzni szoknyámat engedni
lábamnak szellő lágy
elsuhanását testén
mintha nem az enyém volna
megadni neki azt is
odaadni
közben nem érezni hogy
minden olyan megalázott
a fának mikor
szellő tépi
pedig lehet hogy csak
bájosan játszik vele is
akár a lábammal
olyan szép így együtt
és én csak nézem
hogy talán ők is
kiszolgáltatva érzik
magukat velem