ÉS AKKOR

Budapest, 1992

én azt akarom csak
hogy neked
neki
nekem is jó
legyen
hogy sose elbújni ne
kelljen sehová
olyan mint te
kicsi is
mindig csak
azért
akarok
mert ez egyedül
van
nekem
hisz senki
aki
mert mindenki olyan mint én
s azt
akarja
amit én
elbújok is veled
a napfényre
hogy senki ne
lásson felnőtt
mégis mindenki
meglát
a felnőtt is
meg akarnak
enni
és nem hiszik
újra nem
hiszik
nem akarják
hogy semmi se
sikerül
nekik
és akkor gyengék
lesznek
rosszak
azt hiszik
hogy ezzel
erősek
de pedig
én úgyis
tudom
hogy gyengék
ők még akkor
is
ha mindig
gyermekköntös
mindenki azt hiszi hogy
az
és azt akarja
bizonyítani
és akkor hogy mégse
rosszak
és megint sírni
de nem
sose
még azért se
míg kicsi voltam se nem
sosem
mindig csak titokban
emlékszem mikor
egyszer apám
akkor egyetlenegyszer
éppen mert ideges
és én is csak
ordítottam
amúgy nem is hangosan
hogy
üssél csak üssél
mert tudtam
akkor egyetlenegyszer
hogy nincs
igaza
ilyenkor mindig nagyon
bátor
én
és ettől nem volt ő
magánál
hiába makacs
sose nem engedtem
akkor se
és arra születni is
csak kevesen
és azért senki nem
hibás
én tudom hogy
ilyenkor
nekem vissza kell
és bújni
gyermekköntös
mindig bizonyítani
hogy ne
de amíg még tudom
hogy bele
félek hogy senki
csak egyszer ott benn
vagy ha mégis
és segítenek
akkor nem
vagy későn
de addig