2009. április 22., szerda

van isten?

------------------------------------------------------------------------------------------
igen, egészen összekeveredett ez a két arc, először magam sem értettem. pedig igazán szerettem volna, ha kitisztul. de nem akart. hát hagynom kellett. azt hiszem, sok mindent értek. sokminden összeáll.
------------------------------------

egyensúlyban. egyszer fent, egyszer lent. mind ilyenek vagyunk. "mind ilyenek".
-------------------------------------------------------------------

rendben volna, csak ki nézte volna meg?
-------------------------------------------

Andris tegnap különösen elégedett volt, boldog. végre csak vele foglalkozhattam. ez volt a vágya.
Nóra eltűnt. felszívta az ég. Fecó teljesítette küldetését.

---------------------------------------------------------------

más. feljegyzések múlt napokból.
"Az ember haláláig egy művön dolgozik"

egy nappal korábbról: "A vers az, amit mondani kell"

nyulacskák tánca. éjben, bolygón. zongoraszó? Liszt, Beethoven?

érdekes, nekem semmilyen szert nem kell magamhoz vennem, hogy lebegjek. egyszer voltam életemben italtól belengő, úgy igazán homályban, semmi különbség. szinte. annyi csak, hogy akkor a lában sem érte a földet. és valahol, másik bolygón egyszercsak földet értem, azonnal elaludtam. másra nem emlékszem.


különös ezen a városon, utcákon végigmennem, hogy sehová nem tartozom. mindigis szerettem idegen lenni. ezt szeretem ebben a városban. hogy végigsétálhatok anélkül, hogy éreznem kellene. aztán mégis kivetettnek érezni magam. különös összefüggés. sehová se tartozónak. szenvedni és egyensúlyban lenni egyszerre. felváltva. tudni, talán soha senki nem szólít meg.

esetleg egy angol. előfordul. az angoloktól félek. Sorry, no spik inglis. szoktam mondani, furcsán néznek. múltkor egy kínai párnak tudtam segíteni. nem is gondoltam, ilyen egyszerű. mutogatással is megoldhatók tökéletesen azok a dolgok, amelyek éppencsak kicsit szükségesek. nincs nagy jelentőségük. aztán mégis célba érnek.

Idegen. szólít meg. úgy látom, boldogok az emberek.

különös. múlt alkalommal említettem, szeretem a színpad fölött. közvetlenül, karnyújtásnyira. hogy akkor az arcok fölé látok. pontosan rálátni fölöttük. és tegnap éppen oda szólt a jegyem. kérdem, ugye tudta? ő csinálta? azt mondja, nem, véletlen. így adódott. nem ő határozza meg a helyeket.

kiélvezni minden pillanatot. idegenként, halottként is élni. más világ.

...kislány, körülötte kisebb nyulak, sok nyúl, szemből. közöttük egy-két rókalány. nyúlruhában. meg macska. nem pontosan látom, fiú vagy lány. jönnek. rajz. aztán egyszercsak sokminden állat jön. csilláron a hinta. ez is akkor, legutóbb a zeneakadémián.

Nincsenek megjegyzések: