------------------------------------------------------
Senkik és semmik…, mondta anyám
– mackó mosolya átvilágít.
velünk csak a nap s az ég. de azt sosem adjuk fel.
különben becsúszik. mindig becsúszik valami hiba. például egy szék. sokmindent megtettek szüleim, hogy kijuthasson. nagy ára volt. máig törlesztik természetben az adósságot. de a szék a lényeg. valójában az asztalhoz tartozó négy szék is csak látszat, ha úgy igazán beleül az ember, szétroggyan alatta.
mégiscsak szerethettem a nagyapámat.
-------------------------------------------------------------------------------------------------
valami mindig kimarad. semmi nem marad egészben. de az emlék. az emlék megmarad. sosem törlődik el egészen. a dolgok mindig átalakulnak, egymásban folytatódnak, de nem vesznek el. ugye? sosem veszhetnek el, amíg élünk.
--------------------------------------------
hogyan hihetném, létezel. hogy mind valóban létezünk. nyújtsd a kezed, szorítsd meg jól. sose múljunk el. menthetetlen. szeretnélek megmenteni, bzsnyulacska. csukd be szépen ezt a könyvet, békével. vár a rózsaszín nyúl, a te nyulad. mindig kimarad valami. lefolynak lassan róla ígéretek, nem tudom megtartani. látod, kellesz, egyedül nem bírom megtartani. mindenki kell. félek, hogy elúszik, elvesz, hogy már késő, nem lehet vigyázni.
tessék. borogatást nyújtok a szívedre. nem kell olyan erősen szorítani. engedd el magad, lazán. hajolj ki, és mosolyogj. szárnyaidat időben engedem. tiéd a világ. de repülés közben csak szállj. ne tessék gondolkodni. de a szögeket előbb be kell vernem a kis mancsaidba. nem fogod érezni. a súlyokat sem. aztán csak színek lesznek, sok szín. halovány. várni foglak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése