2009. április 14., kedd

Nóra a Csupaszívből


Nóra 25 éves. Egészen öntörvényű, különös teremtmény.

A mai találkozásunk gyümölcse a fény, az impresszionizmus. Rajzban, szövegben, mindenben ami csak önkifejező. Kinél mi megfelelőbb.

Úgy kezdődött, hogy Nóra rajzolás közben el kezdett magában ilyen-olyan szavakat mormogni. (nem, nem, nem mormog, Nóra hangosan, érthetően beszél). Egyik megüti fülemet. Mit is mondtál az előbb, Nóra? Mert már másodszor ragadtam le. Elismétli. Mondom, ez tetszik. A másik mi is volt? Merthogy muszáj leírnom, jegyeznem. Hogy majd egyszer, ki tudja, versben… Azt tudni kell, Nóra pontosan emlékszik mindenre. papírt kér, és írni kezdi.

Nóra állítólag több éve csak gyümölcsöket rajzol, amelyeknek erős, zárt kontúrja. Semmi más nincs a papíron, színek, háttér, csak a gyümölcsök, pontosan körvonalig színezve. Mindig ugyanazok a színek. Mindig ugyanazokat. Feltűnt, hogy Nóra már a második alkalommal állatokat, majd fát, mellette talpon biztosan álló leveleket rajzol. Harmadik alkalom, és ma elmaradtak a kontúrok. Nóra egész papíron dolgozott, nyoma sincs kontúroknak, minden tágas, sok fény, víz, kékek, sárgák, pirosak.

Különös nap, Andris is, Fecó is darabig hazakísért, Fecó egészen a Blaháig.

------------------------------------------------------------------------------------------

Istenem. Lehet, hogy gyógyítóereje sem mackónak volt, amikor a térdem,…vagy amikor a hónapig kómában halottként fekvő egyszercsak lábon járt? Hogy minden az én hitem?

Nem, ez bizonyára nem lehet. Mackónak igenis erősen nagyon kellett, akarni, hinni is, különben nem történik meg az első csoda.

A seb, a vér eltüntetése térdemen a Szent Anna tónál. első jel.

A mackó keze az én agyam, és fordítva. Ketten kellettünk a csodához.

Mackó igenis koncentrált. Sokáig tartotta kezét akkor ott a térdemen. Amikor felemelte, nem volt ott a vér, nyoma sem volt nyílt sebnek. Később a fejemen végzett hasonlót, amikor fájt. Szinte szuszogni sem szuszogtam.

Mackó akarata, és az én hitem. vagy fordítva.

------------------------------------

Úgy bánok velük, mintha helyettük akár magam lennék. Mint egészen egészséges emberekkel. ahogy én lennék. És hiszek is benne, ezért aztán mintha ők is kezdenék elhinni. Hogy minden ember a maga módján egészséges, teljes ember.

Nincs trükk. Egyszerűen csak azt mondom, amit érzek, azt teszem amit érzek. Írtam régebben, de nem volt trükk. mindennek lényege a hit, hogy amit gondolok, az is vetüljön a képre. a tükörbe. Szavakban, mozdulatokban, minden vonásban, ami körülöttem. És akkor minden ami körülöttem, is kimondja azt amit gondol. Természetesen, magától értetődően.

Meddig tarthat ez a varázs? Meddig tart ki az erő, ami bennem. Ajándék. Talán nem szabadott volna leírnom. Talán visszafordul.

--------------------------------------

Az én hitem, koncentrációm? És amikor tudatlan? Amikor átveszem másoktól a betegséget? Amikor azonosulok, hogy átvegyem az áldást, a göcsörtökkel?

Nórától átvettem volna…de hát ez nem az én kezem volt. az agyam az övébe szállt, miközben az övé enyémben talált helyet. Hogy átvettem volna a zárt, merev körvonalakat? Hogy megszabaduljon? Hogy levetkőzze, levedlje az ősi bőrt, amivé nőtt? ó nem, nem, nem azonosulás, nem mentés. Csupáncsak véletlen, azaz belemagyarázás. Nóra eddig is így rajzolt, és bizonyára ezután is fog így rajzolni. Én meg eddig is rajzoltam így, és ezután is fogok másként is rajzolni. Nincs semmiféle áldozat, nincs semmiféle varázs.

Ez így természetes. hogy vagyunk, és hatunk egymásra. Egyszerűen csak együtt vagyunk, és érezzük egymást, mi akik együtt, emberek. Állatok…virág.

---------------------------------------------------------------------

Nemrég, pár napja, újra felfedeztem a frankfurti mackómat. Feltekintettem, és erős vonzalmat éreztem kézbe venni, megölelni. Azóta velem van a fotelben. Mindennap megölelem.

Nagy popsija, puha teste, hatalmas feje. mikor felveszem, mintha súlya sem lenne.

Kérdeztem mackótól, szerinte normális, hogy mackóval aludjak az ágyban? Játékmackóval?

Azt mondja, miért ne. hogy már miért is ne aludhatnék vele. Elfér az ágyban.

De azért nem alszom játékmackóval. Előbb-utóbb úgyis tovább ültetem. Csak és kizárólag úgy alszom el, ha semmi a világon hozzám nem ér, amikor elalszom.


mai termésből, Nóra verse




Nincsenek megjegyzések: