2009. április 21., kedd

nem ad választ a senkisem

és én csak tovább várom a csodát. kínszenvedések az éjszakák. mindig gyötör valami szöveg.

nem, nem. vigyél, vigyél, vigyél el... emlékszel? régen volt, nagyon régen. meghallhattad akkor a szívem. pedig tagadtál... de a színe... az nem... az... emlékszel? milyen színe volt? és az a virág? ami azóta se szól.

jól van, jól van. semmiség az egész. hiszen olyan régen volt. csak kicsit elgondolkodtam. van, hogy kicsit elgondolkodok. visszapörög az idő.

mackó mától visszaült a kényelmes fotelba.
--------------------------------------------------

két kereszt az három vonal. legalább három vonal.
ha másik korban élünk, bizonyára megégetnek. de legalább felakasztanak. mackó erre is csak azt mondaná, de hiszen szerte a világban ma is égetnek embert, és felakasztanak. fényes nappal. az utcán. amikor éppen csak arra jársz.


akkor mégis jó. képzeletben élni.
-------------------------------------

pontosan látom azt, ami történik, ami történni fog. nem láttam, láttalak ennél tisztábban. hogy ne lássak, hogy te látssz. minden egészen kitisztult. áldozat. áldozatra születtem. hogy lássak. másokért.



a többi látszat.

egy alma, egy macska, egy nap, egy év. könyvek.... arcok, szavak, tenyér.


sorsunk eleve rendeltetett. szavak? egy vers? pillantás...
ami foglalkoztat, ki lehet-e lépni. hogy hogyan. mindegy-e, nem mindegy, az ember hogyan lép.

hogy előre néz, hogy felfele, lefele, hogy szemben. hogy belelép. mégiscsak szent a nemírás, létezés. kilépni. otthagyni. nem nézni vissza. vagy mégis? létezhet egy kéz? minek? nem tudom. mindenesetre egy szünet.


csak az álmok, az éjszaka. lehetne törölni.


méghogy játék. oda-vissza. lenni, nem lenni.
nem kívánok magyarázatot. amit adtam?vettem, legyen elég.

Nincsenek megjegyzések: