mostanában ahogy felfedeztem hogy a barna mackó és a királyi szék, kiemeltem őket a sötétből, egyenesen a szoba közepére, hogy ugye ez sem véletlen, ők így együtt, ma reggel első az volt, hogy köszöntöttem a mackómat. hogy van az én barna mackóm, öleltem át, mackó épp kiment, közben hirtelen visszanézett az ajtóból.
-----------------------------------------------------------------------

dehát mi történt tegnap? mintha csak rossz álom. hiszen süt a nap kint. egészen szép idő.
---------------------------------------------------------------------------------------------

nagyon sok ember volt. leguggoltál mellém, hajoltál, szinte egészen a lábamhoz. akkor szerettelek meg. olyan voltál, mint egy ember.
féltem, hogy sohasem írhatom le. ugye most nem fogsz ezért kinevetni. de, igen, nevetni fogsz, ugyanazzal a sokmindenkivel. nem baj. most már úgyis megszerettelek. és már magamon is tudok nevetni. jobb híján.
megnéztem a tegnap a darabot. különös. kicsit mindenképpen különös.

sok embert szerettem meg. egy mozdulatért, egyetlen pillanatért. pl egy tekintet, kíséretében gondolat, szó. elrejtve. ing.
----------------------------------

azért kicsit félek. hogy vesztembe ér egyszer, amikor már nincs tovább, a játékból valóság. hogy mindenért majd egyszer fizetnem. meg kell tartani, igen, igazad volt, hogy amíg játék... addig élhetünk önfeledten. én csak az írás..., játékban vagyok csodalény, igaz, mostanában történnek érthetetlen dolgok, amik aztán nagyon is érthetők, valójában csupa hiba. hogyan várhatnék mástól megváltást.
----------------------------------

ma már szépen dolgozgatok a rózsaszín nyúlon. bár úgy tűnik, egyre több munka, kihívás, hogy sosem jön el, amikor jóleső elégedettséggel kimondhatom, kész. hogy végre itt áll teljes egészében. mégis menni kell, előre. ha végenemérhetetlen is.
---------------------------------------------------------------

Titkos élet, teszi elém mackó.

…hogy hiába van felhő, ma sütni fog a nap. Kissé bizonytalanul nézett, majd hogy aztán kíváncsi a jóslatomra. De azért elment. Pedig már-már lemondott róla. Igaz, láttam rajta, aztán mondta is, azért ment el a kedve, mert én reggel úgy ébredtem, mégsem megyek kirándulni. Valószínű reménykedett, hátha meggondolom magam, azért várt délig. de aztán volt az írás, ...más, ő pedig elment. Háromszor tért vissza, búcsúzott.