legyen ez a kezdet az élet értelme.

megloplak tagadlak nevetségessé teszlek
(szeretlek)

csurognak a szárnyak a szuroktól.
(én is szeretlek)

---------------------------------------
mindenki mindenkit szeret. nagy család vagyunk.

sosem volt eszem a ravaszsághoz, taktikához. mindenhonnan kilógtam. idegesítette az embereket, hogy tükröződtek a szemeimben. de okosak voltak. mindig kijátsztak. a nőket pedig nem szerettem. csodáltam olykor, elnéztem, nézegettem a szépséget. igaz, némelyiket megszerettem. távolról. mindig csak távolról. nem, nem, nem, tévedés. volt hogy megéreztem a jóságot. ilyenkor viszont tudtam szeretni.

azonban magam hagytam, hogy kedvükre tegyék velem játékuk. kíváncsi voltam, meddig mennek. mindig, mindig többet akartam tudni. behunytam ilyenkor a szemem, ne lássam, mert látni nem bírtam. saját halálom. de én voltam. mindig magam feküdtem a szélnek. a szenvedést csak halottként. testem gyenge, különben sem bírná.

egyetlen dolgot nem viselek, ha hallgatásra kényszerítenek. a csendeket csak én idézhetem, amikor eljön az idő. a jel. ez csak akkor jön el, amikor tisztulás. addig marad a sötétség. hogy lesz-e tisztulás. de a rácsnak akkor is maradni kell. ritka, amikor lehull. a rácsok valahogy mindig újra nőnek.
-----------------------------
a finom ebédet tartom. tegnapról. tartani fogom. erre hűséget esküdtem. akkor is, ha vér folyik az edényből. saját vérem. meg kell tartanom. hiszen magam ízesítettem. legalábbis szemernyi fűszerrel. sóval. abból is csipetnyi. a nagy dolgokat mindig mások végzik.
-------------------------------------------------------------------------------------
a többi? egy szebb világ? hogy eljöhet még egy szebb világ? a szebb világok nálam nem nyílnak. szemfényvesztés, amikor előttem.

túl bátor. túl naiv. túl sokat tud. túl sokat lát. ebből csak bajunk lehet. túl önkéntes. túl önérzetes. nem kell nekünk. fordítsunk inkább egyet a keréken. úgy is kerek, majd nem fog látszani.
el kell hallgattatni. 1993...1995. aztán csak falak. falak mindenütt. sehol egyetlen rés.

fokozatosan adagoljuk, hogy ne tűnjön fel. vigyázni kell tiszta ruháinkra. de úgy, hogy mindegyikbe belehaljon. többszörös halált akarok. hogy sose haljon meg. meg ne születhessen ember képében. ne tudjon beszélni. ne tudjon írni. újraszületni embernek csak ember képében lehet. nem születhet másik életében állatnak, növénynek. nem születhet pl. macska képében.
a lények csak mind magasabbrendű lény képében születhetnek újra. hogy miért olyan szép az állatok bőre, tolla, természetszerűen, amikor az emberé rút, csak maszkkal, ruhákkal, díszekkel, gyöngyökkel éri el ezt a szépséget. gyönyörök. az ember hazudik. az embernek folyamatosan hazudnia kell, mert környezete, hiúsága, mellyel összefonódott, ezt kívánja.
nem akarok ember képében újraszületni.
-------------------------------------------
amikor kinyitottam a szemem, már csak a második sor jutott eszembe:

...
tollamra éket eresztett

az emberek, ha élni akarnak, jól élni, hazudniuk kell. kifelé mindenképpen páncélt ereszteni. ha ember maradnék, és én is jót akarnék, mindenképpen nekem is viselnem kellene ezt a páncélt. de én szabadon szeretnék élni. meztelenül, mint ott azon a sziklán, amikor a fák, napfény. paradicsom. mondtam mackónak. a civilizáció eltévesztett pontján.
de én nem vagyok madár. ember képében nem élhetek szárnyakkal ék nélkül. melyek leszorítják ezeket a szárnyakat. akkor is kinyitom szárnyaimat, amikor hallgatni, hazudni kellene.
mindenhol szárnyakat nyitnék, ahol csak föld. nem akarom a kapukat állandóan nyitni-csukni. hogy idáig föld, innen a szabadság. a kaputól innen mezítláb, onnan cipő, öltöny.
egyáltalán nem szeretem a kapukat. nem, nem, tartani a kapukat erősen. láthatatlannak lenni. akkor is amikor látszom. emberek között embernek.
---------------------------------------------------
a naplóból pedig azért nem törölhettem, mert akkor többé sosem írhattam volna. akkor magam is hazudtam volna. mint az emberek. akik jól élni szeretnének, hogy szeressék. az emberek önmagukat szeretik viszontlátni. másokban. a tükröt nem szeretik. hiszen ők is takaróznak. ruhákkal. az emberek szeretik a ruhákat. szépnek lenni. rútnak lenni, szépnek látszani. a napló szent. minden ami a tükörben, vissza kell tükröződnie. amíg élek. emberből. semmi nem törölhető. amihez nincs jel. égi jel. tisztulás. a földön megbilincselhetnek. megszégyeníthetnek. eltörölhetnek. kivájhatják a szemeim. amik már nincsenek. élet az nincs bennem. csak a puszta szárnyak maradtak. lekötve, szorítva. magam ellen. de tartom magam. a rácsok mögött. aminek el kell jönnie, eljön, ha nem jön el.

igen, igen, szeretlek. bocsáss meg. hogy nem ereszthetlek el.

nem lehet továbblépni. valamikor később, április 8