legyen akkor valami rég, ami új, máté angi

Mivel nyulacska néven íródott, hadd legyen itt is. idehozom a dokk fórum oldalról.

nyulacska: valami régről

Ma valahogy úgy esett, beleolvasgattalak itt-ott. Nagyon sok gratula! Hiszen te rengeteget írsz. itt is, ott is látni. Máté Angi mesél. Prózában, főleg prózában…versben. Kacsalábon forog a vár. Forog-forog, a csapot míg el se zárja. Nem kell megálljon, na nem, hogy ki is? most akkor hol is? mi is? én ki ? te ki? hányan vagyunk akkor most? Mind egyszemélyben… itt nincs ilyen bökkenő. Vagyok és kész. Jó az, ha az ember szállhat. Amikor a föld se állítja. Isten se. Te leszel a világirodalom meséje. Az a mese, ami rajzban réberé. nincs mese, andersen meghalt. Szokta mackó mondani. De ő nem mamó. Na világ, világ, itt se. kívánom, fordítsanak le vagy ezer nyelvre!ha tudnak:) azért megvallom, mindig is azt hittem, te valóban nem beszél magyar. Hogy ez a nyelv, ami mesékből, napló, vers… mind a származás helyről, ahova születtél, ottan ugye román, magyar, német, vegyes más, és ez leginkább ott marad úgy, keverve, ahol kicsi falu, s ahol találkozik mindennek a széle. Úgy értem, ott marad meg úgy, egyhelyben. Ahova civilizáció se. De ezt csak azok tudjuk, akik éltünk már faluban. Kicsi faluban, vagy járogattunk, mint nagyszülőknél, olyan hasonló, másmilyen kicsi faluban. Ahol soknyelv. Mindig azt képzeltem, te felnőni kicsi falu. Ahol mindenféle ember kotyvasz-nyelv. Hogy a virágnyelved is onnan. Lehet, sőt nagyon is meglehet, hogy én csak képzelni mindezt, de az való, mindvégig így élt bennem. Aztán kíváncsi is voltam, mert ugye mégiscsak Kolozsvár, végül, hogy akkor az nem lehet. Angi jól is tudni beszél. Hiszen már akkoriban, ahogy egy leány elkerül város, ilyen nagy város, Kolozsvár, az is régen, ha Kolozsvár, úgy bizony akkor mindenféle iskola, és a mamónyelv is csak a gyermekkorból. Hogy angi igenis tud beszélni rendes is. na viccelődöm, de való igaz, ilyen gondolatokkal voltam, s hogy elkapnám már egyszer angit interjún, tud-e beszélni. szóval hogy ugye angi, az én fejemben mate angela-ból származik (az angi bece), az ugye tudnivaló, legalábbis ebből a levezetésből, román származás. Azért is tudok ilyesmit, mert nálunk a családban is egyik testvér részről keveredett minden. A nevekkel is. a többnyelvűséggel is. vagy amikor a gyermek úgy születik, hogy mindjárt két nyelven beszélnek vele egyszerre. aztán a neve is könnyen lesz egyikből másik. Csak úgy összevegyülnek a dolgok nálunkfelé, azokból az időkben. Azaz amikor román is magyar is. vegyesítették, volt egy idő, amikor a magyart is románul kellett. Volt amiket le tudtak fordítani az anyakönyvbe, volt amit nem. sokan adtak olyat aztán, amit nem. de fordítva is. volt aki románból magyar. De még ez se semmi, nem mindegy hol élt, született meg az ember. Mert ha kicsi falu, ott az ember neve is folyton változott, ilyenből olyan. De hol város, ilyen nagy-olyan iskolák, nem csináltak meg mindent az emberrel. Ott akárhogy is, túlságosan is előtérben volt az ember. Nálunk város, sepsiszentgyörgy, ugye ha kisebb is, mint a nagyok, nagyobbak, de mégis csak város volt, ebbe most nem is megyek bele. De a kicsi falu, az eldugott, vagy a tanyaszél, az megint más. Sokszor elgondolom, igaz-e, mert ezt is csak úgy érzem, hogy van ahol nem írsz ékezetet, mate, írod, ez alátámasztaná, amiket okoskodtam, hogy valójában nem máté. Ami magyarosított lenne. Szóval ilyesmik. Sokféle minden gondolat. Aztán mindenféle keveredés, ki tudja-e honnan, még alátámasztja a meséid is, hogy csakúgy egyik kosárból a másikba. Figyeltem azt is, kik beszélnek körülötted. Hogy a bácsik, nénik, mit beszélnek. Ez is alátámasztja nálam felől, innen nézve, megérzésem. Mindenesetre ezekből a megannyi keveredésből, magyar-román-mindenféle ami van arrafelé… lett angi nyelv. Nekem valahogy így állt össze.

Mindig szerettem eljátszogatni az eredettel, amikor valami olyan, amit ki kell találni. Hát csak most is eljátszadoztam… kicsikét itt voltam, na. Csupáncsak ez történt.

Gratula! A soknyelvet tartom! Tessenek csak fordítani:)) nos, mi akik hellyel-közzel, de valahol innen indultunk,

(na jó, a nyuszimesék, versek is régen, milyen nagyon régen, de ott akkor nem jó időben, éppen minden akkor a legrosszabb időben... és azért a fiók az ugye más)

ugyan utánam indult a naplód, de amíg én csak indultam, toporogtam, eltévedtem, folyton mindenhol csak tévedeztem, minden akadálynál megálltam, piros lámpa? Haj!! De féltem, lábaimba is botoltam, te egyszer csak beálltál, volt egy pillanat, és aztán innen csak mentél. Téged aztán semmi nem zökkentett ki. hogy mi vezetett, csak te tudod. De ehhez nagyon erősnek kell lenni. Minden, mindennél erősebb. És jó helyen lenni. Mindig mindenhol a legmegfelelőbb helyen. És csak ott, ahol megfelelő helyen. Hogy semmi pillanat se vesszen. hiába. gratula!

azért a rébert hagyjuk ki. ebből az óriáskerékből. szóval húzzuk. jellemző, hogy titokban valahol mindig magamat is szövögetem. túl, óperenciás tengeren. valahol égben. a te meséid, ha tekervényes is, csűrve-csavarintva, meg-megforgatva, mégiscsak lábon jár. értem, földön. na itt se, csak ez nem hagyott nyugodni.

azért az jó, ha azok leszünk végül, akiket szeretnénk.