––––––––– Lászlóffy Aladár
Orbán János Dénes „mint hómezőn a vadnyúl, kifehéredett…”
úgy tűnik, Sanyi bácsi pontosan megérzi, mikor kell felnézni. nem mertem nagyon akarni, nehogy elijesszem, de mégis, csak apronyit szerettem volna, ha éppencsak kicsikét oldalvást néz. amikor karnyújtásnyira átvonult... volna, mert a kamerák, a tömeg, gratulációk... de csak lefele nézett, bár a tömeg sodorta, arcok, kézfogás, csók, egy emberre mégis meglepően váratlanul kifordult, anélkül, hogy erősebben emelte volna meg fejét, Bródy János volt, megölelték egymást.
később érkezett, előttem állt, aztán hátam mögött, majd megint előttem, éppen kifelé tartottam, kissé lendületben, amikor megáll szemem Bródy Jánoson. pontosabban a szeme, egyenesen szemben, a szemembe, mintha mosolygott volna. tekintete egészen keresztülmosolygott. tovább siettem a lépcsőn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése