2009. április 23., csütörtök

a fehér nadrág

nem értettem. miért pont tegnap délután, és miért pont a fehér nadrágom.
éppen indultam a Szilágyi István új kötetbemutatójára a Hess András téri Lítea könyvesboltba, de mondom, hadd vasaljam ki, a konyhában szokásos módon előkészítem a művelethez az eszközöket, vasalódeszka anyósomtól, meg a vasaló, nem emlékszem honnan, talán még otthonról, alighogy kezdeném a finom simítgatásokat, egyszercsak hirtelen csapás, az egész nadrágot elárassza egy sötét lé. azonnal felfogom, de már késő utána kapnom, már csak az üres edénytestet állítom fel, az történt, hogy hozzáért a zsinór a kávéfőzőhöz, ami szokásos helyén tartózkodott, és mozgatás, rándulások között egyszercsak kidőlt, majd villámgyorsan megindult a fekete lé belőle.

azonnal ki kell mosni, ragaszkodom a fehér nadrághoz, itt és most, pillanat alatt új fehér nadrágot kell varázsolnom belőle. már nincs idő fehéríteni, csak dörzsölöm teljes erővel, próbálom szappannal, nagyon soká sikerül valahogy elfogadható állapotba hoznom.

aztán a vasalás. újra, de most már muszáj erőszakosabban, mert meg kell száradnia. aztán mielőtt belátnám, nem szárad meg, erre még a forró vasaló sem képes, bármilyen erősen nyomom, csak ártok vele, hiszen a vasaló alján a barna régről ráégett réteg a nedves, csuromvizes nadrágon sárga, majd barnás-feketés nyomot hagy, próbálgatom még kezemmel letörölni róla, aztán gyorsan kifordítom, hogy belül történjen az elszíneződés, mert már arra sincs idő, letakarítani a vasalót a szennyeződéstől, máskor ezt a műveletet elkerülöm, mármint a kifordítást, időspórlásból, de aztán mivel erősebben, egyre erősebben kell a vasalót nyomni, hogy elmehessek még ma, most, azonnal a fehér nadrágban, semmi más nem jöhetett szóba, csak a fehér nadrág, ehhez erősen ragaszkodtam, így aztán valamennyire olyan állapotba sikerült hozni, hogy bár nedves volt, olyan egészen hideg tapintásra, a vizes folt mégsem látszott ránézésre. sütött a nap, gondoltam, nem fázom meg, és meg is szárad majd hamar rajtam.

fél órát késtem az írói estről. igaz, még a helyszínt is meg kellett keresni.

aztán visszafele, míg kint a napfényen a padon vártam a várbuszra, ahogy a lábaim keresztbefontam egymáson, láttam hogy lent a hajtásnál, ahol ráégette a vasaló a sötét foltot, belülről áttetszett a folt sárgán kívülre.



ma kifehérítettem a belső szárán, de ahhoz is az egész fél nadrágszárat kellett áztatni, mosni, illatosítani, ne érzzen meg a fehérítő, mert ma is a fehér nadrágban szeretnék kiruccani irodalmi estre. most szárad az ablakban, normális esetben a fürdőszobában szoktak a ruhák száradni, ezúttal gyorsított eljárásban, különben is frissebben érzi magát a nadrág a libbenő, lengén átjáró üdítő szélben. nap, az ma nem sok, kissé sötétebb is, mint máskor.

ha minden rendben, úgy sikerül ma eljutnom időben az irodalmi estre.

Nincsenek megjegyzések: