2009. április 22., szerda

Egy ember aki mindig rám mosolygott


Nem hiszem el… nem tudom elhinni… ma először a vásárlás, az idegen ajkú nő, idegen akcentussal, meg ugyanott, tegnap késő este, a fekete fiú a sarki üzletből, először, látta szeretnék valamit, mondom, igen, zsömle nincs már, üres az összes pult, rámnéz, mennyi kellene, mondom 1-2, eltűnik, azonnal hozza, zacskóba, ilyenkor már száraz szokott lenni, ma is egészen szárazak voltak a kiflik, de nem, ez friss, mint amire nagyon ügyeltek, fizetem, mondja a pénztáros nő, 30-as. Csodálkozom, normális üzletben is 50 a kettő… de hát, bizonyosan van ilyen, nem foglalkozom. Erre ma, veszek egy tejet, egy kalácsot, egy kenyeret, ami minimum 500-as szokott lenni, ez is jobb helyen, kissé megzavarodhatott a nő a számla miatt, csupaszív, mondja 290. értetlenül nézem, hiszen megkérdezte egy fiú kedvességből helyettem, mert én azért szeretem tudni, mi mennyibe kerül, mielőtt fizetek, mondták neki 200 a tej, tehát csak a tej 200, akkor hogyan lehet a három holmi 290, de nem merek szólni, még megkérdi, tegye-e szatyorba. Nem, köszönöm, megilletődésemben, erre hazaérek, este fél 7, mackó negyed óra múlva érkezik, tudom-e mi történt, itt ez a sok rendőr a belső udvaron. Nem tudom, 10 perce érkeztem, mondom, de éppen indulok, apacuka, amikor a folyosón kérdezem egy ember tart lefele a lépcsőn, tudja-e mi történt, azt mondja meghalt a Csaba. Nem értem, mi történt. Mondja leugrott az emeletről. Ma még délután a konyhából láttam, furcsán jött ki a lakásból, álldogált a rácsnál… de nem néztem, bejöttem. Viszont ma egész nap lelkiismeretfurdalásom volt. jóvá kellene tenni a dolgot, amit elkövettem. Ma egész nap, igen, ma egész nap rá gondoltam. Mi történt? Nem tudom felfogni? Éppencsak jóvá akartam tenni a dolgot, amit elkövettem. Hiszen soha nem tettem hasonlót, hogy egy ilyen ember, aki mindig mosolygott, kedvesen szólt, ha ellopták biciklijét is, és éppen akkor utunk egymást keresztezte, is, úgy mesélte, mint ami szinte természetes, az élethez tartozik. Beengedett lakásába minden idegent, hajléktalant is láttam, azt hiszem, vagy csak iszogatótárs kocsmából, de azok is mind valahogy értelmiséginek tűntek, mint akiket sors csap. Felesége két éve?több hagyta ott, kislányával elment, azt hiszem, nem volt boldog ez a nő, de arcán sosem láttam, mackó azért borzasztó dolgokat tud mondani, azt mondta egyszer, bizonyosan megunta, eléggé elhízott, bizonyára amikor elvette, még csinos volt, de hiszen hülyeség, ízlések… különben ma is láttam egy 25 körüli lányt, egészen terebélyes idomai voltak, mégis annyira csábos, izgalmas volt, van hogy ilyenkor el is képzelem az aktust a pasival, a férfi mellette, olyan jóképű, középkor, végig pontosan láttam, hiába körülötte többen, talán feleség is, titokban kívánta ezt a nőt, csak őt kísérte figyelemmel. Angolok voltak, vár környékéről jöttem, a lány megérzésem szerint tolmács. Igen, ha még meg lehetne csípni egy angol tanfolyamot a munkanélküliek ügyosztályán... Most kellene, nyáron, amikor süt a nap, jó kedély, egészen máshogy telne, egészen máshogy töltődne napsütéskor agyamba. Így jöttem ma késő délután lefelé.

Az persze lehet, hogy nem találtak. A nő, feleség, túlságosan tisztességes volt, nevelte a lányát, dolgozott. Tanított, azt hiszem. A pasi bömböltette a zenét, nem mindig volt munkája, kocsmázgatott, ilyesmi, de már rég nem hallottam. Hangokat. Évek óta. Talán nem is onnan jött. Ki tudja, régebb sem. Vagy csak tudatlan lehetett akkoriban? Hogy kiűzze a nőt a házból, vagy csak közben változott, megváltozott, nem, nem lehet. Csaba jó ember volt. nem lehet, hogy csak mi, kívülről. Nem lehet, hogy a feleséggel… az nem lehet, hogy…

Csaba ott maradt a házban, de a feleségé volt a lakás. Jött, állítólag, a lakótársak mesélték ma amikor apacukába, lent a kapuban kérdeztem, hogy jött a nő eladni a lakást. Kiderülhetett, 2 éve nem fizet, és én még mondtam a közgyűlésen, hogy lehet az, hogy amikor mi három hónapig nem fizettünk, levél jött, hogy eljárás történik ellenünk, és ezt mégis lehet 2 évig csinálni? Akkor mi sem fizetünk, ha semmi nem történik. Hát történt. Halál.

Bűnös vagyok. megtettem pár napja, amit sose teszek, nem tudom, hogyan történhetett, nem értem a mai napig, velem hogy történhetett, egy ilyen kereszteződésnél megemlítettem, bár mentségem, hogy barátságosan, igazán barátságosan, még elnézést is kértem, igen, akkor is gonoszságnak éreztem, amikor kimondtam, de csak akartam, hogy tudja, hogy az nem jó. hogy nemcsak ő…hogy két éve nem fizet közköltséget, és hogy ez minket összes lakót érint. Hogy senkinek nem jó. mert több így a közös költség, a hiány miatt, és hogy már nem lehet fizetni. Hogy már mi sem tudjuk. mondta nem tud fizetni. És hogy most kevesebb, ő sem érti, 6000-et küldtek. Pedig vízórásoknak is 15000. És szemében nem volt aprónyi rossz érzés sem felém, ugyanúgy mosolygott, mint máskor, talán a szája nem, de a szeme, istenem, állandóan Jánossy Lajos jut róla eszembe, annyira az alkata, arca, ugyanaz a válla, magasság, mozgás, tartás, copfja, hosszú haj, vöröses arc, csontok, sokszor azt gondolom, játék, hogy bizonyosan egyszemély, hogy ez csak játék velem, éppen itt a szomszédban, sokszor ittas, de akkor is olyan, mintha józan, a tudata, kissé bizonytalanul jár, nehézkes a teste, mozdulata, de a tekintete, mosolya, hangja ugyanaz, csak kicsit lassabb, vontatottabb. Már amikor megtettem, kimondtam, is borzasztó rosszul éreztem magam, és ma arra gondoltam, itt van nekem a büntetés, hogy ha én bliccelek mindenhol ahol csak lehet, most visszakapom, és fizetem helyette is, akár a magasabb költséget, mert 2 év az sok, annyival a háznak kevesebb, hiány, ilyesmi…hiszen én is mindenhol bliccelek, meg ingyen járok, ahol csak tehetem, akkor miért haragszom erre az emberre. Igaz, dolgozott, úgy tudom, aztán meg ez a mi bőrünkre is, nem a sajátját viszi vásárba, mint egy buszjegy, az ilyen előfordul rosszabb napon, kihoz a sodromból, azt érzem, hogy, mindigis éreztem, hogy tudná azért fizetni, de inkább elissza, minden más, ő is csak nem akar fizetni, de nekem az olyan dolog szent, abban nem fizetni, ami mást is érint, nem csak egyszerű blicc a saját bőrén, de akkor is ugyanaz, nem tehettem, nem szabadott volna, soha nem is csináltam ilyet emberrel, csak hivatalból, mikor magam kellett védeni az igazságtalanságtól, megalázástól. De éppen ezzel a férfival. Igen, férfi, mindigis kedvelt engem. pontosan éreztem. Mindenkivel kedves volt. de engem szeretett. Nem, nem úgy mint nőt, nem tudom. Azt hiszem, csak egyszerűen kedvelt. Volt bennünk valami közös. Különös ember volt.

…istenem, már nem tehetem jóvá. Én okoztam a halálát, ez jár a fejemben. Már gondolni sem merek semmire, mert megtörténik. Már beszélni sem merek senkivel. De hogy éppen ma, amikor egész nap ezen, hogy jóvá kell tennem. És akkor este fél hét körül szörnyethal. Éppen azután pár perccel, ahogy hazaérek. Nem, nem tudom, előtte, vagy utána. Hiszen a konyhában voltam. Hallottam volna. bizonyára előbb érkezhettem kicsivel fél hét előtt. nem, azt hiszem, összekeveredtem, utána kellett érkeznem. Azt mondják, hogy éppen a kisfiú autózott lent, másodpercen múlhatott, hogy a gyerekre ráessen. Hogy megtörténhetett volna. két halál. A felnőtt, a gyerekkel. a lakók szerették, de haragudtak rá.

Csak mert ma megkérdőjeleztem, van isten? Hogy ez is jel? Újabb? Hogy ennek is köze? De hiszen azt is csak azért tettem, mert már reménykedtem, már reménykedni kezdtem. Mindenhol nyomomban a halál.

Ez az írás is, a szereplők, csak remélhetem, most már igazán remélem, hogy mindenki a mennybe jut. Hogy senki nem a halálba, csupán új élet, más... Már le sem merem írni. Nem akarok több halált. Nincs halál. Tudom, hogy nincs halál. Igen, nincs halál.

üldöz nyomomban, mindenhol.

Csak kitárta a karjait, a másik szomszéd látta, azt hitte, köszön, s már másik pillanatban halott volt.

Öngyilkosság, vagy csak integetés közben kifordult. De hiszen korlát. Azon nem lehet csakúgy kidőlni, ha nem akarja az ember. ittasan sem.

Mégiscsak boszorkány. Amikor angyal akarok. Mindig csak angyalnak szeretnék. Amikor már el is hinném, jönnek ezek a jelek. Hogy boszorkány. Halál.

És akkor az apám is. de hiszen az nem tőlem. Lehet, hogy csak eszköz. Hogy minden csak rajtam keresztül. Hogy éve? Kevesebb? Több? akkor történt a halálközeli állapot váratlan, amikor az a szöveg BADA DADÁVAL arcomnál. Amikor ő is meghalt. Felidézés, megidézés, átok? Pedig szerettem a szöveget, Bada miatt, még ragaszkodtam is hozzá, bár belül valahol mégis éreztem, hogy nem véletlen… hogy meg kellett történni az eltűnésnek? tűntetés. különben is minden szöveghez mindigis ragaszkodtam. Ami egyszer papírra vetődik, hogy az szent. Most már nem tudom. Ebben a pillanatban. Ezzel is, hogy mindezt leírom, kinek okozok halált? Magamnak? Másnak? Sokszor jutott eszembe ez is. hogy akkor az a törlés ha nem történik, … hogy apám visszakaphassa az életet. Fel kellett oldani az átkot.

Nincsenek megjegyzések: