nagyapám ebből a székből mesélt, egy sötét, kicsi, szinte mindig fekete szobából. akkor bordó, olyan egészen sötét, meleg bordó színe volt. nyomott, súlyos volt mindig a szoba nagyapámtól. és amikor mesélt, az nagyon, nagyon ritkán volt. egyetlen hosszú mesére emlékszem, olyan igazán hosszúra, akkor már azt hiszem, felnőttem.viszont szerette süttetni magát a napon, ilyenkor például újságot olvasott
bevallom, mindig kicsit szégyelltem, hogy én amikor a napon, sosem tudok olvasni. olyankor csak a nap van, fény. és például ábrándozom. álmodom. vagy egészen elbódulok. csak olyankor tudok olvasni, ha árnyék is van. mackó is tud, mindenki tud olvasni a napon, csak én nem. régebben hasonlítani kívántam az emberekre. talán volt hogy próbáltam is, igen, de erre nem pontosan emlékszem. sehogy nem értettem, miért nem olvashatok én is a napfényben.
ma már nem próbálom. élvezem a sugarakat, mikor ha kint az erdőn, sziklák között, adódik. (ablakon fény, árnyék)
viszont kicsi gyermekkoromból emlékszem egy nagyon sötét cselédszobára, így hívták akkor, de valójában albérlet volt, nagyszüleimnek szükségük volt pénzre, azért adták ki. az annyira sötét volt, még a nagyapáménál is sötétebb, és féltem, amikor titokban testvéremmel kicsit nagyobbak, és senki nem látott, bemerészkedtünk. akkor már lakat is volt rajta, nem is tudom, hogy jutottunk be. azt hiszem, akkor már nem lakott ott senki. régebben viszont is csak arra emlékszem, mindig valami fiatal leány, nő, lakott ott, időnként cserélődtek, és csak annyit láttam, hogy a napfényben mos. azok a leányok mindig mást sem csináltak, mint mostak meg teregettek. meg hogy olyan boldog volt mindig az arcuk. nagyapám mosolygott, meg ínyenckedett velük, úgy értem bókolt, viccelődött, de én nem találtam akkor annyira viccesnek. csak az a furcsa, nem emlékszem, nagymamám hogyan mosott. hogy kint mosott, vagy bent mosott. a tálakra emlékszem, de mintha lett volna egy nagyobb fémvályú is. igen, valóban, mintha az is olyan nagyon habzott volna. én csak azt nem értem, miért volt mindenki mindig olyan boldog amikor mosott. mert azt tudom, anyám mindig amikor fürdőkád lett, bent a szűk fürdőszobában kézzel mosott. csak annyi helye volt, hogy állni tudjon. de ő sosem volt boldog, amikor mosott. aztán csak nagyon soká lett gép. a cselédszobából később garázs lett. de ez már másik világ. harmadik generáció.
apósom egykor innen nézte a tévét, olvasott újságot, rá sem a nap világított
jól van, mackó, jól van, dehát hová vigyelek? az ágyban sem egyedül vagyok, na ez sem egészen így, mert igenis sokszor vagyok ágyban egyedül, tán a vécén, de igazán, oda nem vihetlek. azt különben sem mutathatom meg. majd kitalálok valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése