2009. március 26., csütörtök

azok a régi magocskák, össze kéne szedni őket, igazán, igazán össze kéne szedni őket

érzem, hogy a dolgok kicsúsznak kezeimből. nem figyeltem eléggé. kiengedtem kezeim közül a magocskákat. most mind szétgurultak. lassan teljesen elveszítem egyensúlyom. és a bajom se jött meg, több mint 10 napja. na persze nem dőlök be, már régebben is megesett ilyesmi. ugye akkor se volt semmi. mackó is azt mondja, bizonyára csak elszámoltam. és különben is. egy negyven éves nőnél ugye akármi is előfordulhat. honnan tudnám én azt, mikor jön el az öregség egy nőnél. amikor egyformán érzem magam most is akár húsz évesen. igazán nem érzem a különbséget ilyen értelemben. na persze hogy minden nőnél máskor jön el. hogy ez egészen személytől függő. pár napja hosszan írogattam hajnalig ezekről... de most igazán lehangolt vagyok. nincs kedvem annyi sok oldalt teleírni. a Szűzanyácska lábai előtt is, ugye amikor Csíksomlyó, kívánságok, amiket megrendeltem. minden túlságosan ebben a pillanatban kezd beleilleni a képbe. igazán nincs kedvem most mindezeken végigmenni. titokban persze hagyom megcsillanni a fényt, egy-egy aprócska sugár, hát beengedem, ha jönni kíván, de a nagyfények, a hatalmas fények, ami pár napja megszállt, amikor az a sok oldal, mégcsak imádkozni se kellett, annyira sok fény, igazán, igazán, ma már csak szerényen, titokban.
végtére is álmokból azért mégsem lehet kihordani egy embriót. az álomból még sosem szültek gyermeket. és tessék, nem-e kisütött ebben a pillanatban a nap is. na persze, rögtön ki is aludt, csoda-e ilyen hangon beszélni napsugárról.
-----------------------------------------------
nagyon szeretem ezt a versed. magocskából.


Nincsenek megjegyzések: