2009. március 30., hétfő


ideje komolyabb dolgokkal foglalkoznom. például a létezéssel. önmagában a létezéssel.
magunk vagyunk, végtére is magunk maradunk.
-----------------------------------------------
a gyermek tegnap megcsókolt, amikor elváltunk. a vonaton egész végig fénykardjával többször, folyamatosan szúrta mackót, ö mindvégig, bár igen intelligens, tűrte. a maga módján védekezett. aztán egyszercsak nem bírtam. teljes erővel ütött többször hasába, szívéhez. kétségbeesetten nyúltam a szavakhoz, arcába. hogy hiszen fáj neki. minden egyes ütés nekem is fáj. aztán mackó olyan technikát mutatott be a fénykarddal, hogy magam is meglepődtem. talán tévében láthatta, magam is onnan ismertem. de így mégis, igazán eredetinek hatott. hatalmasakat vágott igen nagy erővel és gyorsasággal a gyermek fejére, míg az megszólalni sem bírt, de az ütések soha nem érték el fejét, megálltak a levegőben, mindannyiszor. a gyerek összezavarodott, és apjához sietett, mi ez? magyarázatot követelt. hát, igen, a fénykard olyan, hogy sohasem érinti az embert. aztán végre megnyugodhattam. a gyermek kezében a kard többé nem érintette a testet.
-------------------------------------
a legigazabb mindig az első. az első, amit lejegyzünk.
-----------------------------------------------------
a hatalom a kezedben. élj vele. nekem sosem volt, mindig kiszolgáltatott voltam. megszoktam. amikor harcoltam is, küszöbén álltam, átadtam. a hatalom felelősséggel jár.
hát akkor én megyek. sok szerencsét.
------------------------------------------
földi-e avagy égi. madár. kék?zöld?vörös? a fehér fény. halovány, szivárvány.
----------------------------------------------------------------------------
a titkom? már nem érdekes. magad felé fordíthatod. amennyivel több embert mentesz meg. mindig a több embert nézd. nem változik semmi. ahogy eddig sem. de minden majd kicsivel jobb lesz.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
de... de, egyszer volt egy kékség, tenger-e vagy inkább valami más. sima volt, nyugodt felület. erdő, sziklák között, alig pár ember, pihenők, padok. egyszercsak hatalmas nagy tisztaság. minden megfontolás nélkül, levetem ruháim, összes ruhám, és átadom magam a napfénynek, kékségnek. mackó is velem tartott. akkor. nem, nem, tévedés. elbizonytalanodtam, aztán megkérdeztem mackót. ő kint várt meg a parton. vigyázott a ruháimra. nem tudom mennyit úszhattam, kellemes volt. szép volt. igen, bizonyára egyik legszebb emlék.
szabad voltam. valahol talán Németországban. tilos volt a vízbe menni. erre pontosan emlékszem. egyetlen ember sem tartózkodott a vízen. nem látott senki, nem szólt senki.
--------------------------------------------------------------------------------------------
isten, isten, kékség.
----------------------
de hogy kerül ide ez a tündér? persze, Lázár Ervin Hétfejű tündére. érdekes, eddig egészen tudatosan kerültem ezt a rajzot. határozottan zavart. emlékeim szerint kihagytam válogatásaimból is. aztán idecsöppen. igazán véletlenül akadt ma utamba.

2009. március 29., vasárnap

Rózsaszín hártyafelhő

Néha egyáltalán nem bánnám, ha örökre elaludnék. Már látom is, a világ boldogabb lenne. Vagy inkább csak egyszerűen vannak pillanatok, amikor meghalni volna jó. nem látom a holnapom. Eltévedtem. Egyedül maradtam. Félek az élettől, a szabadságtól, a szenvedéstől, magamtól. Hogy soha nem változik semmi. Majd mindig itt rostokolok, minden elúszik láthatatlan a folyóba, vízbe, tengerbe. Sosem szerettem a tengert, sosem éreztem semmit. csak az erdőket szeretem. Már nem emlékszem gyermekkoromból sem a tengerre. A hullámok. azt hiszem, féltem a hullámoktól. Pedig mennyiszer mentünk a tengerhez, utoljára 13? éves koromban. Onnan tudom, akkor talán szerelmes voltam. De lehet, korábban volt. meglehet. akkor is inkább a hintára emlékszem, valamiféle óriáskerék? amitől féltem. Na és a Szent-Anna-tó? a többi tó? Ma már csak az emlékeknek adnék szárnyakat. Az emlékeknek szeretnék életet. Mindenféle emléknek. Legszívesebben mindig láthatatlan maradnék. Csak ők. Csak ők ne haljanak meg. hatalmas félreértés. Én nem akarok boldog lenni. Dolgozni szeretnék, emlékekkel együtt élni. Emlékeket (régieket, újakat) gyártani. Kiegyensúlyozott lenni, kezet nyújtani, ha kell. nekem elég, ha az emberek szeretnek. igazából sosem akartam semmit az élettől. azaz egy dolgot akartam, ami nem egy dolog, nem lehet csak úgy egydologba sűríteni, de azt sosem fogalmaztam meg. valami cél, létezés, akarat nélkül. Olyan voltam, mint egy növény, igénytelen növény. Észre sem vehettek, nem is vettek, valójában, mindig mások voltak a fontosak. Kivéve az a néhány év. 2-3-4? azt meg azért nem vettem észre. benne voltam. Tehát hogyan is akartam volna bármit, amikor magamat sem láttam. Hiszen nem láttak engem sem mások. Sosem volt fontos. Nem volt semminek jelentősége. Volt minden ahogy. Honnan is tudhattam volna, mit is akarok. Azt hiszem elhagyott az isten. Most hagyott el. aztán itt ez a fölösleges teher is, naplófüggő lettem. Sokkal jelentősebb dolgokkal szerettem volna foglalkozni, feltárni dolgokat, amik értelmet adnak az életemnek. Engem nem érdekel a szerelem. Testi szerelem. Sosem érdekelt annyira, hogy feladjam szabadságom, a gondolkodáshoz, álmodozáshoz való szabadságot. Pár nappal ezelőtt a naplómból:


„a szerelem birtokolni akar, mert a szerelem birtokol.” (márc 25? szerda) Olyanra van szükségem, ami szabaddá tesz.


Holnaptól, rózsaszín nyúl. Annyi év után. Vissza tudok-e térni. Képes leszek-e birtokolni. Eltévedtem.


„A földön annyi probléma. Annyi szomorú dolog. Legalább mi, akik képesek vagyunk tenni, gondolkodni, legalább mi tartsunk össze. Végre elérni, megszabadulni tehertől, embereket sosem büntetni. Embereket felemelni. Olyan kisdolgokon sértődünk meg, olyan aprócskák vagyunk, olyan semmik, amikor nagy dolgokat tehetnénk. Össze kellene tartani valahogy ezt a világot. Össze kellene szedni Magyarországot. magunkat.


Ha valami mód elfogadható, mindenki számára megnyugtató kompromisszumot tudnánk kötni, ha mi is jól érezhetnénk magunk benne, megtisztulva, becsülve, békességben, talán minden dolog a helyére tevődhetne, talán minden ember megmentődne, egy kicsivel boldogabb lehetne a világ.” (márc 27? péntek?szombat…)


Milyen régen is volt… idézek egy régi írásból:


„Anyu! Változtassuk meg a világot!

Borzasztó, hogy minden csupa lyuk, ahová lépek. Sehol egy jóravaló útfoltozó.

Anyu! Foltozzuk be a lukakat, változtassuk meg a világot!


Anyu! Elárulom, egyszer voltam, egyetlen egyszer közönséges életemben, nem is aludtam két hétig miatta. Vártam, tudtam, hogy egyszer eljön értem a kaszás, és elvisz, ahogyan másokat is, pedig úgy vigyáztam, hogy meg ne essen, hogy más legyek. És tudtam, ha egyszer sem hibázom, a kaszás nem visz el. Hogy akkor sosem visz el a túlvilágra. Aztán ugye hogy én is meghaltam. Csakúgy, mint a többi ember.


Anyu! Miért nincs minden másképp. Fordítsuk hát meg, állítsuk feje tetejére a bolygót, aztán kezdjük el újra a világot.


Anyu! Valóban léteznek a földön angyalok?"


Ma már nem gondolom, hogy közönséges voltam. Fájdalom volt. a kaszás pedig egyszer így is úgy is, elvisz. mindannyiunkat.


És mégis. Meg kell tartanunk az embereket. Meg kell tartanunk egymást. Ne haljunk meg, hiába, dolgunk végezetlen.

2009. március 28., szombat

égi-e vagy föld

hazudtam imént. de csak azért, mentségem, mert a szöveg így kívánta. nemegyszer esik meg, rajta kapom magam, hogy nem egészen minden úgy van, ahogyan írom. jó, egészen ritkán. vagyis úgy van is, hiszen azt is éppen hogy pontosan úgy élem. és mégis. földi mércével-e vagy égivel mérjünk. itt a földön melyik a hitelesebb?
nos, első: sikeres legyek. másodiknak kívántam gyorsan első mellé, hogy gyermeket. de nagyon gyorsan kívántam egymás után, hátha egybe lehet venni a kettőt. dehát ez akárhonnan is nézem, mégiscsak ugye kettő. azt meg nem lehet. azt hittem, büntetésből elveszi mind a kettőt. most persze mosolyog. szeretem, amikor isten mosolyog. megbocsátom minden bűnét.
------------------------------------------------------------------------------------
először foglalkoztam a héten sérült, hivatalosan nem százszázalékig egészséges emberekkel. úgy adódott, hogy héten egy alkalommal egy órát foglalkozom egy kis csoporttal, rajz-festészeti foglalkozás keretében fejlesztő foglalkozás, de részemről több a kommunikáció, pszichológia. én is kíváncsi vagyok rájuk, rengeteg gyereket tanítottam, mindenféle iskolákban, de ilyen speciális gyerekekhez (felnőttek) még nem volt szerencsém. először utánzó módszerrel, amit egészséges gyerekekkel szokás, hogy mi a különbség, mennyire képesek tudatosan gondolkodni, aztán spontán improvizációval... egészen eltérő a probléma mindnyájuk esetében, volt akinél látványos a sérülés, de így elsőre, volt akinél egyáltalán fel sem merült, hogy különbözne társaitól, mi több, az átlagnál jóval értelmesebbnek tűnt. a kirándulásból kisfiú is problémákkal küszködik, többen is foglalkoznak vele, én mégis úgy érzem néhány találkozás után, bizonyos igen konkrét jelekből, a baj pusztán pszichikai, kb egy év munka, és fel lehet oldani, igaz, a módszerről nincs papírom, csupán megérzéseimre hagyatkozhatnék. egészen bizonyos, a 6 éves gyermek el kezdene lassan érthetően beszélni. egyetlen trükköt amikor alkalmaztam, helyesen ejtette ki a szót. igaz, többé nem volt hajlandó. szinte tudatosan vigyázott, ami nem volt nehéz, hiszen a 6 év alatt egészen meggyökeresedett nyelvezetet gyakorolt ki, ami számunkra, "egészséges embereknek" érthetetlen, nos, hogy többé egyszer se történhessen meg. ez mégis bizonyíték, hogy a többi szót is képes lenne, csupán idő kérdése. igaz, nehéz feladat, hiszen benne van az is, talán mégsem sikerül.

feketébe

lesz. különösen nyugodt vagyok. ó, ahol vagyok, ahová tartozom, mind ellenség. lesik lélegzetem. belőlem lélegeznek. minden levegővételem halál. nem szabad rám nézni. nem szabad szemembe.
visszavette. pillanatra bizonytalanodtam el, elvette. meggondolta magát. 14 nap után. elég! elég! a gyűlölet, kegyetlenség, fájdalom eluralkodik bennem. minden fájdalmat felerősít. nem félek istentől sem, embertől sem. még élek. én még élek.
szűzanyácska, elfordítottad a fejed. nem bírtad a látványt. pillanatra nem figyeltél? csak pillanat volt az egész. vagy csak mert előre figyelmeztettél: egy dolgot szabad csak. kérni. megszegtem. az elsőt. ugye az elsőt... tudom hogy azzal ajándékoztál meg.

tegnap a munkanélküli osztályon Zielinszky Tiborral találkoztam. megismert, megismertem. az a vékony magas fiú. kitelt arca, egész kis pufók, megemberesedett, jócskán kigömbölyödő hasa, olyan igazi hasas, mint a meglett férfiak. le-felsétál a mobillal. előbb külön-külön, majd egyszerre nézünk egymásra. kellemesen beszélgettünk. kedves volt a szeme, egészen pozitívat sugárzott. éppen munkát kapott. az állam, akárcsak a szakma őt nagyon sokat segíti. ösztöndíjak, külföld, ő már írni is ha írni, csak külföld. angol. itt Magyarországon ha 100 ember veszi meg, ott 10 000. hatalmas különbség. még csak két nyelvvizsgát kell letennie. hogy feljutott a csúcsra az a kis félszeg jelentéktelen fiú. szinte észre sem lehetett venni. mindig valahol hátul cammogott. hallgatott, kicsit mosolygott. emlékszem, pontosan emlékszem, mindig olyan bizonytalan mosolyú volt. most milyen magabiztosan, milyen kellemes a hangja. hogy a sok jó, amit az emberek, a világ ajándékoz, milyen jó emberré teszi az embert. milyen bizakodóvá, milyen boldoggá. egy boldog ember, egy igazán üde, boldog ember a munkanélküli osztályon.
velem ezúttal nem történt jó. míg legutóbb még úgy volt, augusztusig kapom az ellátást, álláskeresési segély, kiderült, pontosan két nap múlva megszűnik minden juttatás. nem kapok már semmit. teljesen szabadon kóborolhatok a világban. nincstelenül. egy fillár nélkül. kitárom a karom, felnézek az égre. akkor most hogy állunk, Szűzanyácska? az első?... az első.
szabadnak lenni, akár a madár. pillangó.

2009. március 26., csütörtök

Ó, a halál... "rózsaszín szemüveg"

..milyen ismerős.
legszebb madár a pillangó.

(nem nézett rám)
------------------
bár jó előre érzek, megérzek dolgokat, mégis megérteni, egészen megérteni csak később értek.
-----------------------------------------------------------------------------------------------

miközben szentté avatódik, első szentté ...maradni zöld virág. a titok, egyetlen titok a kehelyben. Test és Én/Én és Test –Nőnek lenni. „Csak az űr, a semmi űr, ami még csak vissza se hangzik. Belül hallod hangod, meddig... Első lecke – NŐ............. (Magyarországon)..............én, én, én... a gyökér, ott benn. nem fénylik. a többi már úgyis látszik.

feketébe kellett volna öltözni.

minden új élettel megszületik a halál. minden új élet halált szül. a születés sors büntetése. szabadnak, boldognak lenni.
---------------------------------------------------------------
nem vettem fel a hangom. csak néztem mellettem, aztán semmi. végül nem örökítettem meg semmit a mai estéből. pedig akartam. de ennek is így kellett történni. hogy lekéssem, aztán már mindegy volt. valójában az történt, hogy indulás előtt vettem észre, kifogyott az elem. hogy már nincs idő tölteni... talán 10 perc. ennyire futotta volna. dehát akkor mi legyen ez a 10 perc? inkább akkor semmi se.
------------------------------
bűn-e az, ha valaki nem szerethető
------------------------------------
"...pedig nagyon szerettelek"
minden mint elmúlás.
igen. feketébe kellett volna öltöznöm.
----------------------------------------
amikor fáj valami, mindig hozzád indulok, mindig tőled válok el.

mert... "Éva ártatlan, bármi is legyen"

hogy ma éjszaka lesz-e bevérzés. hogy lesz-e vér, mint akkor.
----------------------------------------------------------------
különösen nyugodt vagyok. talán valóban rossz ember vagyok. érzéketlen. bizonyára. hiszen semmit nem érzek. semmi nem fáj. igen, valószínű. csupáncsak rossz ember vagyok. az nem elég ha értek, az nem elég ha felnövök. hiszen folyton gyermek szeretnék lenni.
miért baj a szemüveg. lehetne például zöld is. kék, lila. teljesen mindegy. aztán mégsem. a bíbor szín mint olyan, nem is létezik. nincs a spektrum színekben. a CIE patkógörbén is külön kellett neki helyet csinálni, hogy mérni lehessen a többi színt. hogy az ő függvényében lehessen mérni az össze spektrum színt, amit a szemünkkel látunk. nem illett a többi közé. tehát a rózsaszín egyszerűen nincs. nem létezik. a szemünkben. csak a visszatükröződő testekben.
----------------------------------------------------------------------------------------------
egyszerűen volt öltözve, tiltakozóan egyszerű. szinte fiús. nem akarta, hogy a fény rá fókuszáljon. a szemek. elbújt a nő mögé, férfi képében.
-------------------------------------------
töredezett a szája, akár az enyém szokott. kellemetlen folyton zsírozni. bizonyára csókolózni kéne. nagyon sokat csókolózni. a töredezett száj is ilyenkor húsos lesz. emlékszem, rá, amikor folyamatosan a csaphoz ment, és feltűnően gyors mozdulattal felém fordult a nedves szájával. ezt többször akkoriban naponta lázadóan megismételte. ilyenkor mentem ki hintázni. sírtam. mindig messze kellett mennem. pontosan tudtam, sosem szabad vele csókolóznom. még csurgott róla a csöpögő kékség.
----------------------
egyetlen bűnöm, szerettem őket. szeretem őket. ha hátrabukfencezem is sorozatosan az ütéstől. újra és újra felkelek. egyszer majd nem kelek fel, én sem.

azok a régi magocskák, össze kéne szedni őket, igazán, igazán össze kéne szedni őket

érzem, hogy a dolgok kicsúsznak kezeimből. nem figyeltem eléggé. kiengedtem kezeim közül a magocskákat. most mind szétgurultak. lassan teljesen elveszítem egyensúlyom. és a bajom se jött meg, több mint 10 napja. na persze nem dőlök be, már régebben is megesett ilyesmi. ugye akkor se volt semmi. mackó is azt mondja, bizonyára csak elszámoltam. és különben is. egy negyven éves nőnél ugye akármi is előfordulhat. honnan tudnám én azt, mikor jön el az öregség egy nőnél. amikor egyformán érzem magam most is akár húsz évesen. igazán nem érzem a különbséget ilyen értelemben. na persze hogy minden nőnél máskor jön el. hogy ez egészen személytől függő. pár napja hosszan írogattam hajnalig ezekről... de most igazán lehangolt vagyok. nincs kedvem annyi sok oldalt teleírni. a Szűzanyácska lábai előtt is, ugye amikor Csíksomlyó, kívánságok, amiket megrendeltem. minden túlságosan ebben a pillanatban kezd beleilleni a képbe. igazán nincs kedvem most mindezeken végigmenni. titokban persze hagyom megcsillanni a fényt, egy-egy aprócska sugár, hát beengedem, ha jönni kíván, de a nagyfények, a hatalmas fények, ami pár napja megszállt, amikor az a sok oldal, mégcsak imádkozni se kellett, annyira sok fény, igazán, igazán, ma már csak szerényen, titokban.
végtére is álmokból azért mégsem lehet kihordani egy embriót. az álomból még sosem szültek gyermeket. és tessék, nem-e kisütött ebben a pillanatban a nap is. na persze, rögtön ki is aludt, csoda-e ilyen hangon beszélni napsugárról.
-----------------------------------------------
nagyon szeretem ezt a versed. magocskából.


2009. március 25., szerda

menni-maradni

előbb-utóbb vagy összeszedem magam, vagy megtanulok nemet mondani.
tulajdonképpen mindegy. nincs jelentősége semminek.

sokmindent elveszítünk úgyis.
ami biztos, nem sok kedvem van semmihez. a dolgok megoldódnak maguktól. hadd legyek játékszer, ha ez valakinek úgy jó. passz. számít-e bármi.

amit saját erőből érünk el, csak abban bízhatunk.
boldogtalanság? kinevet az ég is. de hogy minek mész el oda, ahová nincs kedved. így sosem nősz fel. a dolgok nem oldódnak meg maguktól. de azért áltasd magad. ha úgy jó.

nyulacska, kedves nyulacska. milyen boldog voltál még tegnap.
Mit vártál? Hogy majd repdesni fog mindenki attól, hogy te boldog vagy? Egy nagy túrót. Most menj szépen levest főzni, aztán mackóhoz aludni. A leveleket már nem kell küldeni…

jaj, nyulacska, azért mert egyszer pofont kaptál... jó, nem egyszer... az élet löki azt sorozatban, de mégis. kell-e mindenben mindig a rosszat látnod. az, hogy bizalmatlan vagy, persze, érthető.

azt hiszem beugrott... így estére, mért is volt annyira lehangoló ez a nap. hiszen elvesztettem, kiesett teljes egészében a mai nap.

2009. március 24., kedd

1-es számú szabály nélkül

Mackó sír. Mackó nincs itthon. Az élet odébbáll. reggel még nem sírt. a tükör előtt:


Bán Zoltán András Susenkája nincs. nem kapható. Éjszakai állatkert? párja... kicsit keveredek, zavarodok... szintén nincs.

hogy mi van...fentről sorrendben:

1. Omnia

2. Szilágyi Ákos: Gyönyörök kertje

3. Hervay Gizella: Lódenkabát Keleteurópa szegén

4. Csukás István: az üres papír elégiája

5. Gergely Ágnes: hajóroncs

6. Kányádi Sándor: Fekete-piros versek

7. Miért szép?

8. Király Levente: Így írtok én


Mackó megjött. lett még kettő:

9. Schein Gábor: Hosszú menet a küszöbön

10. Tandori Dezső: Ördöglakat


és milyen színű a bizonyítvány: KÉK. a Boldog Nap, életem 40. születésnapja

hát, kedves naplóm, újra itt. itthon.
sikerült. maximum pontszám. OKJ-s szakmai bizonyítvány, kiadványszerkesztő, harmadmagammal külön dicsérettel, 5-ös szakmai ismeret, elmélet, és ugyancsak 5-ös gyakorlattal (írásbeli, gyakorlat és szóbeli záróvizsgával) 5 tagú (+2 tanú) bizottság előtt, szemtől szembe, Képzőművészeti Lektorátus kézjegyével.

dicséretben részesült:
1. Becsey Zsuzsa
...

nagyon boldog vagyok. birtokomban egy szakma. először életemben úgy, hogy megtehettem mindent érte. hogy semmilyen külső tényező nem vehette el erőmet. szeretet van bennem, beszélni is nehéz. aludni próbáltam, igen megterhelő két nap után végre itthon, nem ment. írtam a füzetembe. sokat írtam, oldalakat. fáradt vagyok. holnap... holnapután visszatérek.
köszönet mindenekelőtt Hesz Margitnak (másik különdicséretes társamnak és egyben szellemi, lelki vigyázómnak), örök hálám mindazért, amit értem tett, hogy mindvégig mellettem állt, bármikor támogatásra, segítségre szorultam, de főleg a legnehezebb pillanatokban, a 7 hónap alatt sosem engedte el kezem, mint ahogy mindenki mástól csak szeretetet kaptam, különben mindez nem sikerül.

köszönet...
köszönet...

mint ahogy ez másutt is így, nekem itt mégis lezárult, és egyben megnyílt egy másik, különbejáratú dimenzió, ahol most már talán másokat is képes leszek fogadni. beengedni már két éve engedek...

visszatérek. nagyon boldog vagyok. az emberek jók. nagyon jók. főleg ha hiszünk. ha nincs az ember körül szeretet, legyen az oktatók, társaké, szervezők... sohasem sikerülhet.

és mindenkinek köszönet valahol, akik láthatatlanul velem, mellettem... isten a tenyerén hordoz.

2009. március 22., vasárnap

a "hittem" ezúttal dobva

hogy ennyire összeér minden, azt azért én sem "reméltem".

:))Passz. Megadom magam. tényleg alul maradtam. Majd legközelebb……….:)(: elmaradtam a tételeimmel. a koncentrálás igen nehezen megy. három-négy órából jó ha felet sikerül... szóamiszó, elkalandoztam az időt. be kell hoznom gyorsan (ezúttal) a korai lefekvésig. a legszigorúbb mégiscsak magammal vagyok:) ha lecke nincs felmondva, nincs szórakozás. de megérem még egyszer, ígérem.

hol vagy, nyulacska? fények, sötétség...ilyesmik. média... testvérünk... egy szó. hogy mennyire más értelme van, attól függően honnan nézzük

Erős vagy.

--------------------------------------------------------------------

Meg kell tanulnod, el kell fogadnod, tudomásul kell venned. Csak látszat, hogy szeretnek. Aki egyszer kezét nyújtja értem, szörnyű kínokat kell elviseljen. A pofonok nekem szólnak, már nem érintenek, csak mindenki mást, aki értem. Fáj, ugye? hogy miattam neked kell szenvedned. Most már te is megtapasztaltad. Volt aki elengedte a kezem. Nem bírta a gyűrődést. Nem volt ereje velem emelkedni. Azt hitte, hogy a vakság fájdalom. Te is félsz. De egyszer mindenki aki felemelt, a végtelenbe fog szállni. Az álmaim, régen. Amikor minden egyes alkalommal felemelkedtem, csupán erős koncentráció volt. Mindig sikerült magasba repülnöm, amikor baj ért. Hatalmas távolságokban repültem. Világok felett.

Igaz, a mai álmom egészen különös volt. Idegen. A hely is, nem ott kérdeztek ki, amire számítottam. Nem azt kérdezték, ami az anyag volt. Nem tudtam a választ, összezavarodtam, ezért magamról kezdtem el beszélni. Nem tudom, érintettem-e aztán a témát. Hogy végül a szálak összefonódtak-e, mert felébredtem. A figura többször eltűnt, majd órák hosszat kellett várni, amíg újra megjelent, nem lehetett tudni, melyik vizsgázónál marad ott. Minket egy nagyon távoli sötét emelvényre irányítottak, több helységgel odébb, mint ahol a kihallgató vélhetően tartózkodik. A hang ami szólt, már nem is az enyém volt. Senki nem jelzett, mikor vége, hogy mikor elég, kifele is nehéz volt utat találni. Bár erre sem emlékszem. Igen… istenem. Azt hiszem, ebben a pillanatban felismerem a kérdezőt. Az a férfi volt. Talán nem is vizsga volt. De akkor miért voltunk mindannyian ott. És miért volt a kérdés művészettörténet jellegű, azaz mégsem egészen. Régi emlékekből, azt hiszem, ez is azokból az időkből, amikor elsötétült minden. Amikor csak véletlen volt az idő. Hogy éppen ott.

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Nyulacska, kedves. Tegnap nem voltál elég szép, nem voltál elég illatos, pedig szeretted volna megcsókolni. Olyan szép volt, olyan sok fény, hogy visszahúzódtál. Féltél az öleléstől. Azt hitted, ugyanúgy eltűnhetsz valami félreeső zugba, láthatatlanná válhatsz, mint máskor. Nem készültél semmilyen találkozásra.

Tulajdonképpen rájöttél adott pillanatban, hogy nem számít az idő. Hogy melyik ember hány éves. Amikor hang, a test, átszellemül a tér, nincs kor. Mindenki egyforma. Egyformán szép.


---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Anya, szerető, testvér. Mindegyiknek a magáé. A szépség önmagában áll. Nem összemosható.

Az anya. Maradjunk az anyánál. Ez esetben megadom magam. Lehullik a titok, a szépség. Újra csak magam vagyok.






2009. március 21., szombat

karfiol karajjal, hogy egybecsengjen

azt hiszem, át kellene értékelnem néhány dolgot itt. például azt, hogy szeretem a verseimet önmagukban is. töredékek vagy sem... a kicsinyes poétákat nem kedvelem. azért csak beszéljenek. hiszen mind együvé tartozunk. egy testből. kinek a karja...kardja, kinek az esze, kinek a tolla.

mostanában nem tudom a címeket

– nyulacska, kedves. fölöslegesen félsz.
– bocsáss meg, hogy kételkedtem benned.
--------------
mi lenne, ha engem törölnél? akkor akik most miattam nem boldogok, mind boldogok lennének. akik az életben fájdalmat okoztak nekem, nem boldogok. a boldog emberek alattam repülnek. (...) akik fölöttem repülnek, nem szeretnek. (azt hiszem éppen fordítva kellett volna írnom.)

:) ma már nem vagyok annyira szomorú. a nap is meleg, fényes. igaz, távol. de innen is érezni a sugarakat.

ha fény lennék, de szép is lenne, mindenki rám mosolyoghatna, ahogy felnéz. igaz, hunyni kellene szemet, különben vakságot okoznék.

most látom, mackónak véradó igazolványa van. olyan hivatalos. a magyar állam véradója. negyedévente vagy kevesebb, 2-3 hónap? vért ad a rászorulóknak. fél liter vért, mennyit húznak le belőle. csak fekszik, aztán hagyja hogy kiszívják belőle az összes energiát. hogy másnak adhassa. csoda-e mire hozzám jut, semmi nem marad belőle. ő mindig mindent másnak szeret adni. hát én nem. én nem adok semmit másnak, ha nem muszáj.

nem-e így jó a világ. van aki adni szeret, van aki kap. nem is tudom, mondjuk vért, azt nem szeretnék kapni.
na de ez még semmi. mackó mikor eljön az idő, holttestét fel szeretné ajánlani az orvosi kamarának. kiszedjék szerveit, kísérletezzenek vele, ha azzal megmentik az embereket, más embereket, világot. semmi temetés, koporsó, cécó. mondjuk tényleg szép teste van. gondolom a szép test öregen is ép marad. na jó, magocskái azok elenyészőek. de kit érdekel holmi mag, amikor a tökéletes test így is képes új életet adni. a tökéletes test önmagában is fenséges.

és én? én mit adok majd az embereknek? nyulacska, képes lennél erre válaszolni nekem?

most már abban a ..., mit kapok vagy nem kapok, mit adok nem adok függvényében.

mert ugye a matematikai szabályok minden valószerűségszámításnál elengedhetetlenek.

igazán nagyszerűen ki van ez a világ találva. aztán ki tudja, mit tartogat még.
-----------------------------------------------------------------------
pl mit is jegyeztem egyik nap a füzetnaplómba. nézzük, 2009.03.06. este

sokkal jobban félek a túlvilágtól, mint a földi élettől. ha nem félnék attól, hogy a pokolba jutok, ez ugye is csak halálom bekövetkeztével számolható, már régen öngyilkos lettem volna. itt a földön. annyi gonoszság van. de én a másik életemben gyöngyvirágként szeretnék újra ébredni, így nagyon, nagyon vigyáznom kell minden lépésemre. nem léphetek csak úgy hűbelebalázs-módra, ...de mindegy is, valami más, hasonló, apró kismadár, csak ne ember. szeretném tudni, milyen növénynek, valamilyen helyes kis állatnak lenni. igen, igaz, akkor is valamilyen apró lény szeretnék lenni. ezen alapjában nem szeretnék változtatni.

2009. március 20., péntek

te vagy a gonosz

hinned kell, nyulacska. hiszen minden olyan szépen alakul.

ismeretlen letargia ül rajtam, ideje tehetetlen vagyok. mackó is elveszítette legkedvesebb, egykori legjobb barátját, iskolatársát. manapság korán halnak az emberek. éppen születésnapomon, amikor a legnehezebb, s egyben utolsó vizsgámon leszek túl, ő a temetésen.

én nem akarok meghalni.
istenem, csapdát állítasz-e elém? szólj előre, hogy behunyjam a szemem.
az emberek mind már maguk útját járják. igazán elengedhetsz.

nem vagy jó. tudom, emberekkel cimborálsz.

hopp, egy gödröcske, kerekecske-dombocska
istenúgyse becsücsülök, soha ki nem jövök

2009. március 16., hétfő

reggel

most már ideje megnyugodni, nyulacska. a forradalomnak is vége. voltak nyertesek, és vesztesek. menj szépen, és pihenj. ahogy isten akarja, további harc, vagy béke sorsod. szabadnak lenni.

éjszaka még azt írtam ugyanitt, miközben nem hagytál aludni, nem szeretlek. nem okozol örömet. ma már úgy búcsúzom, naplóm, szeretlek. csacsi, szamár, nyulacska. szeretsz-e még?

mostanában minden reggel forró tea vár. a lepkék is ébredeznek álmukból. lassan túlnőnek a fák is. minden valahol másról szól.

mindenkinek élni kell valahogy. a dolgoknak az a dolguk, hogy menjenek előre. mindenbe végső soron bele lehet törődni.

furcsa. annyira hozzászoktam a kisbetűs mondatkezdéshez, hogy visszamenőleg a kifejtős vizsgakérdéseknél korrigálnom kellett. aztán sors fintora-e, azt amit az elővizsgán még 100 %-ra teljesítettem, élesbe a vizsgán nem-e éppen azokat rontottam. talán a nemalvás... naplódolgok... de a legszebb, ami történhetett, szinte könnyezek, ha előttem, a legfiatalabb fiú amikor én még írtam, dolgoztam, általában életem során minden írásbeli vizsgán utolsó vagyok, lassú, alapos, mindig kitöltöm az utolsó másodperceket is, előrejön és megkérdezi éppen ahol tartok, és még üres a rész, tudom-e a kérdést. mondom, nagyjából. erre elém tol egy előre legyártott megoldó ívet, hogy arról másoljam. előbb már máshol kifejtettem saját szavakkal a kérdést, aztán ha már ilyen rendes volt, kimásoltam biztos ami biztos a lapról is. azt hiszem soha nem felejtem el a gesztust, ezt a pillanatot. igaz, nálam maradt az ív, tulajdonképpen nekem is volt egy ugyanilyen, bizonyosan hiányozni fog neki a szóbeli felkészülésnél.
azt hiszem, igenis, komolyan vettem ezt a lassan hátam mögött hagyott 7 hónapot. szerettem volna megfelelni. egyszer, életemben, annyi mögöttem tudott egyetemmel, maximumra teljesíteni. valószínű ezúttal sem sikerül. amire büszke vagyok, igenis elismerem, jólesett, hogy a gyakorlati foglalkozások, elővizsgák alapján az első kiemelt három között voltam, akiket az oktató arra érdemesnek tartott. nem mondom, kicsit kellemetlenül is éreztem magam a többiek miatt, mégis azt hiszem, ez is a legszebb emlékek egyike között marad meg.
ha vége, majd talán valami mód elbúcsúzom a társaimtól. mindenkit szerettem. mindenkit azért szerettem, amilyen.

---------------------------------- közben egy nappal tovább vagyok, mindegy

Furcsa. Úgy érzem magam, mintha hiányozna belőlem valami. Mintha elveszítettem volna valamit. Levágtak volna belőlem.

Értem én, hogy ez a napló egyben pszichológusom is. terápia, megtisztulás… régen túl vagyok rajta. De ez most valami más, ilyen még nem volt. persze túl leszek ezen is, mint ahogy életem során eddig még így vagy úgy valahogy mindenen túljutottam.
milyen szép is lenne, megmaradjon is minden ahogy rég, hogy semmi se változna, semmi se akarna máshogy lenni, és mégis minden csak jobb lenne, a testrészeim is épségben.

2009. március 7., szombat

mai napból

semmi nem az ami?

Reggeli-esti fények


Ébredésre.

Megszeretni egy embert
Vele maradni
Testről nem tudomást venni
Miközben minden álom
megmarad álomnak.
Míg hozzád is csak a lélek tart
Ez is már csak hébe-hóba éppen
testem mikor-hova elszóródva
Nincsenek célok pontok
Körből lépek.

Hangom visszhang.

csupán arra figyelek egyenletes legyen hány
lépés, hideg iszonyú hideg csak
kitöltse még ezt az 50-100 métert.
már gyorsabban koncentrálva, sikerül számok
benyomva, kapu mögöttem, elégedettség de nem,
még utoljára vissza, lassú mindig lassú
alatta bárki besurranhat ha szemfüles.
fény sárga minden rendben megcsap a meleg,
végre itthon
szökdécselek
cinege fel lépcsők, kép,
onnantól semmi vers se

(2008 02 16)



866.

2009.03.07 10:41 Dokk Szerki: meo-üzenet / Reggeli-esti fények




Általános nehézség a dokkon minden Becsey Zsuzsa-vers (ebből a szempontból, és számítva a megértésre, nem a kötekedésre) azt kell mondanom, hogy folyamatos "kellemetlenségek". A vers témái, erőterei (hatásai, az indulatok, érzések forrásai, a versek céltáblái stb.) mind líraiak, nem halott próbálkozások, sőt egozikumok a nem ismerős, már-már kiszámíthatatlan (ha kellő bódultsággal, rávaló alkalmassággal olvassuk) logika mentén megfogalmazódó érzések, hangulatok. A szbad forma is alkalmas lenne a "maximumokra". Marad azonban minden vers után (előzményektől és következményektől megfosztottan) valami elégedetlenség, ami felülírja a versben rejlő értékek nyújtötta örömöt. A szerző rejtőzködése. A lényegek rejtése. A szégyenlősség. Az az ellentmondás, amit így lehetne megfogalmazni: valaki előttünk áll, de sem körvonalait, sem részleteit nem engedi látni. Minhta csak utalna mondanivalójára, de gondosan rejtené is szinte ugyanazzal a "mozdulattal". Zavarba hoz ez a rejtve mutogatás. Úgy érzem, van innen mód elmozdulni, haszna is lenne, s hogy ez elsősorban már inkább alkotólélektani ügy, mint az amatőr-profizmus koordinátarendszerében elhelyezhető pont (vagy bármi síkidom).

867.

2009.03.07 17:16 becseyzsuzsa: re: meo-üzenet | Reggeli-esti fények




Sokarcú, izgalmas karakterű a dokk. Fekete-fehér kontrasztos, vagy egészen finom árnyalattól a gazdagon színes palettáig. Igazán sajnálom, hogy a rejtőzködő kategória nem illik a dokk arculatába. Jól fogalmaz, ez a rejtőzködés nem a szégyenlősségé. Hogy rejtve mutogatás? Nem tudom. Meglehet. Mindenesetre a mesterségesen előállítható tárgyszínek optikai árnyalatához mérve valóban az a szín, ami mérőműszerrel nehezen kimutatható. Bár valódi árnyalat, szabad szemmel szinte nem látható. A speciális műszert nem találták meg hozzá. Legalábbis úgy tűnik, egyelőre, itt még nem. De mit tehetnék, ez a lételemem gyermekkorom óta. Így is fogok meghalni, valószínűleg. Sajnos-e vagy sem, ezen nem tudok változtatni. Már rég volt az a pillanat, amikor megértettem, hogy ezzel az arcommal, alkatommal nem vagyok elfogadható ebben a közegben. Az erre vonatkozó pontos, félre nem érthető magyarázatot közvetett úton bár, de személyesen kaptam meg. Mindenek dacára mégis vannak (voltak) szép pillanataim itt. És köszönöm a méltatást, mindegyiket, ha úgy hozza rendeltetés, kíváncsian fogom elolvasni. Üdvözlettel, becseyzsuzsa.


kimaradt dolgokból---blog 10 napos performanszból, 2009.02.26.-tól 2009.03.15.-ig



bejegyezve 2009.03.15

nyulacska

Vannak-e még igazi férfiak? 2009 03 14 délelőtt. Napfény sugaraitól ittasan, fotelben jegyzeteimmel (aznapi anyag). Végsősoron a szabadság nem más, mint lelki béke. A test halálra van ítélve.




nyulacska



Vannak-e még igazi férfiak? 2009 03 14 délelőtt. Napfény sugaraitól ittasan, fotelben jegyzeteimmel (aznapi anyag).
----------------nyulacska

Pedig igazán mindennap megfogadom, hogy befejezem a naplóírást, aztán mégse. Azt hiszem féltem az emlékeimet. Hogy ami egyszer olyan nagyon szép volt, sosem ismétlődik meg. Így aztán inkább elkerülök találkozásokat.

jegyezve 2009.03.10--------------

nyulacska

Ma azon vettem észre magam a reggelinél, hogy zaklatottságomban (valamiféle megmagyarázhatatlan zavar) imára kulcsolom kezem. Ilyenkor nagyapám jut eszembe, de most ez is valami más volt. Ezúttal nem tudtam az okot, hogy miért történt, csak az állapotot érzékeltem, nem volt célom sem. Öntudatlan mozdulat volt.



jegyezve 2009.03.09--------------


nyulacska

A ma Arcai / Vagyok is meg nem is, hozok is meg nem is, adok is meg nem is… hogy életre kelt velem ez a mondás?


jegyezve 2009.03.08-----------------









nyulacska



Előtted fényes az út. Már mindent töröltek, mögüled. hogy nem elég?


jegyezve 2009.03.06---------------------









nyulacska

Előtted fényes az út. Már mindent töröltek, mögüled. hogy nem elég?

jegyezve 2009.03.05--------------------


























nyulacska

felettem hatalom, maga a képzelet. magam vagyok képzelet. mi több, csillagban másik arcban, temető. jegyezve 2009.03.04







--------------------










nyulacska



felettem hatalom, maga a képzelet. magam vagyok képzelet. mi több, csillagban másik arcban, temető. jegyezve 2009.03.03----------------------------------


felettem hatalom, maga a képzelet. magam vagyok képzelet. mi több, csillagban másik arcban, temető. jegyezve 2009.03.02










felettem hatalom, maga a képzelet. magam vagyok képzelet. mi több, csillagban másik arcban, temető. jegyezve 2009.03.01

-----------------------------------------


Miközben hajnalra ezekre ébredtem lehetséges az hogy az ember burokban éljen? Hogy még levegőt se kelljen vennie a földről? Akkor csak az álom lenne egy belső világ és még tévedni sem tévedhetne Csak béke és harmónia lenne


És aztán mi történik?
Egészen váratlanul ma délelőtt Szilágyi Ákos
hangjával reggeliztem. Ahogy ott ültem egyszercsak megszólított. Belőlem beszélt saját hangomon szólt. Visszacsengtek szavaim azokból az írásaimból melyek ezekben a burkokban születnek. Az eltűnés a por hamu

Az ördögről persze nem beszéltem. Az már nekem is sok. Egyszerre. Ma amikor reggel nézem tükörben magam, éppen a hajamból két ördögszarv. Szaladok mackóhoz, nézd, így még sosem ébredtem. Ilyen szarvakkal. És aztán amikor nyitom, nézem,… mit látok? Ott is. Ördög. Ez hogyan lehetséges? Hiszen ez már nem emberi kéz. Emberi kéz nem cselekedhet össze, előre. Az ember egy alacsony rendű faj. Az nem tehette. Akkor ki tette?

jegyezve 2009.02.28

-----------------------------------------------------------------------


Ma azt mondja tanárom,elvégzett munkám fölé hajolva, azt szereti bennem, hogy megbízható vagyok. Azt hiszem,valahol minden tanárom szeméből ez csillant vissza, egyszer még a vizsgateszt is korrigáltatott, mikor hibát találtam benne. Igen, egyelőre felettem nyulacska győz. Precíz, pontos. Olyan, akár egy tudatos gyermek, aki becsületesen végrehajtja, amit a felnőttek elvárnak. Ilyenkor nyugalom van, jó együtt élni nyulacskával. Mackó ma megint nevetett a telefonban. Nem hiszi el, hogy valóban tanulok. jegyezve 2009.02.27

-----------------------------------------------------------------------------

'hogy mindenki boldog




Hatalmas MELLEK alig LÁTOK Aztán…hogy...mert ÉN nőkkel IS nekem EGYFORMA férfi VAGY nő…suttogja…istenem DE gusztustalan felállni KÉNE ott RAGAD rajtam A puhaság de NINCS erőm már MEGINTnincs hiszenEZittMÉGISCSAKegyNŐ mennyiEMBERmegpofozni?Mackó ilyenkorMIÉRTnemVAGY…aztán AtöbbiMÁRnemÉRelHOZZÁM…beszél CSAKbeszélközbenNÉHAkínomban MEGSIMOGATOMarcátLélegezni SEMmereknehogyTELJESEN elnyomjonValahogyMINDENT összemosottAzeneaHANGOKa FÜSTaVERS…egészenOLYAN minthaNEMvelemTÖRTÉNNE


jegyezve 2009.02.26