2009. február 12., csütörtök

Sötét lámpasor utcán. Naplómból 10.-éről 11…12

A befejezettek tekintete. Egyetlen pillér sem hiányozhat.



…a többi majd elmúlik. Álmodtam meg. Szépen temetjük. Hát persze hogy tévedtem. De te is beláthatod, kellenek tévedéseink.

Ilyen szépen például még nem olvastál. Ilyen szépet. És ha még engednéd magad, elengednéd, hogy ne legyek sem én, sem senki... becsülni kéne magad, mint most. nem hivalkodni. És mégis. Hát mind belőlünk-e nem éppen egy van-e. belőled is, belőlem… hogy jó téged is olyannak látni. Gömbölyű, piros…puha.


Nem bocsáthatsz meg. talán. Igazad lehet. De bocsánatom ne kérd. Bennem nincs egyetlen rossz érzés sem. Valóban szeretlek, szívemből. Az a lány akkor más volt, nem te, aztán rá kellett jönnöm, az is te. Hogy valójában az vagy te. Hogy milyen szép amikor így szenvedsz. Alázatos vagy, és ettől kívánatos, de kérlek kímélj. Én az izgalmakat is távolról szeretem. Mély volt hangod, …értem távol, és mégis könnyed. Játszottál, miközben minden szavad igaz volt. Szépek voltak a szavak ajkadról. Tudod úgy nézek mindent, mint a kellékeket, amik hozzám tartoznak, de sosem kívánnak velem lenni. És én megbékéltem velük, tiszteletben tartom. Neked is kívánom az oldozást.


Szeretetem bizonyítottam. Ami volt, érted volt. ilyen szépet még…, ........nem várok viszonzást. Ha jön, mégis, egyszer, váratlan, belülről… elfogadom. De amíg tüskék közt csókolsz, szúr.


folyamatosan következetes vagyok magamhoz és máshoz. de lehet-e szeretni azt, aki folyamatosan következetes magához és máshoz.


Amit írok, álom. ne vedd valóságnak. Minden ami betű, csupán illúzió. Mi magunk sem vagyunk mások.


Szeretsz, mondod, mondanám nem fájnak érintéseid. hazudok. (?) pedig csupán kívülre zártam érzéseim. Arcodra. Milyen jó, hogy nem veszed észre. Amikor beszélsz.


…ilyen szépet még nem olvastál. Ilyen szépen. És ha engednéd magad, elengednéd… mondhatnád szemembe, érted volt. hát persze hogy tévedek. Folyamatosan tévedek, és oldozom magam.


Da capo. Élet van benned, és fájdalom. Nagy bohóc vagy, szeretni való. fegyvered (tévedésed?) szereteted. Veszítheted-e ütéskényszered.


Kezed adni fogom, ahogy eddig is. nem kérek viszonzást. Képtelenség, hogy nem tudom kimutatni szeretetem. De hálás leszek, ha egyszer nyújtod. érezni fogom. Milyen furcsa, hogy el akarlak tolni. Amikor nem lesz szükségem, vagy nem számítok, akkor jöjj. Nem fogsz látni, vagy nem jól. De titokban boldog leszek.

Talán valóban szeretnél. Talán valóban szeretsz. Amikor majd érzem.



Neked pedig köszönöm, hogy elviselhetővé tetted akkor azt a fájdalmat. Valójában az is rég, aztán mégis minden mintha ma történne. Nem tudom, hogy benne voltál, vagy kezed, hogy te okoztad-e. de hogy a hordágyon fogtad az enyémet, jólesett. Igaz, ezt is csak képzeltem. Mint ahogy minden itt is bennem valaki mással történik.


Nincsenek megjegyzések: