2009. január 2., péntek

tenyér, a menny, és a szükség

Na szépen vagyunk a számítással, de hogy nem jön ki az a fránya 50 plakátfotó (habkarton, kartonplaszt, akármi pvc) olcsóbb áron. A minőség róvára. Csak dolgozik hiába az ember. Na szép estét naplóm. Majd lesz ez is valahogy mire nap kel.

De azért még mindig legjobb tévézgetni mackóval popkort enni, vállára bújni. Érezni szagát, arcát, ez egyedül amiért még érdemes. Ami erőt ad. Igaz, ugyan hogy ma is megkérdeztem, mi lenne ha meghalnék. Hogyha már nem lennék. Hogy olyan semmiségek vagyunk, mi emberek. Na de mind ez is napból csupán félóra, aztán? Újra minden elölről.

Tanulni, dolgozni. Mi lenne más előttem. Ábrándozni? Sosem léphet át senki küszöbömön. Főleg, hogy én sem lépem át. Na isten-isten. Akinek ez nem elég világos.

S hogy eljön-e az én időm? De hát most is benne vagyok. és benne leszek, míg életben vagyok. aztán kit érdekel? A rosszakarók pedig szálljanak velem a mennybe. Egyszer szagoljanak bele, máris tenyeremből ehetnek. De hát a mennyben még erre sincs szükség.

Na búcsó, kedves naplóm. Szép éjt odakintre.

Nincsenek megjegyzések: