2009. január 14., szerda


első álom:

szeretkezés egy

halottal


úgy kellett ölből, itatni, aztán betakarni
arra volt csak erő, lerúgni, tolni inkább, aztán újra,
meg ne fázzon a csupasz lábfej

nem volt jobb, mint más szeretkezés,
sem ereje sem ideje, nedűnek, testnek

tudtam, már minden adósság leróva
a test gyenge, beteg, vézna,
vágyam erős, nyugodt, szerelmes férfira

ha kérdenéd mégis,
szenvedek, igen
álmomban csontvázzal szeretkeztem, akibe lélek járt
alig volt rajta bőr, de vesszője egészségesnek tűnt, fehér volt, rózsaszín,
egészen világosan láttam, mintegy rá fókuszálva
szeretkezni akart velem, vagy én akartam, már túllenni
iszonyú keserves volt, de a farok duzzadt, talán kemény is,
már nem emlékszem, amilyennek normálisan lenni
meg hogy ami kicsordult vízszerű volt, nem fátyolos,
tejszerűn áttetsző
a szeretkezésből csak erre emlékszem
meg mintha már halottak lennénk
igen, arra is még, megváltás
valami ami túl, megkönnyebbülés
pedig nem volt jobb más szeretkezésnél,
még testembe se jutott, ott élvezett el közvetlen
hasamon, combomon, szembefordulva
kopottas franciaágy, valahogy csak odakúszott mellém,
adni csak adni, vonzott
magába olvasztott,
simogatás is mind halott
mégis elborzasztott mikor feleszméltem,
gebe és sötét volt, nyeszlett,
szemlélői mások is szeretkezésünknek, közeli ismerősök, vagy távoli,
de akik ismertek
s mindkettőnket, várva mint ami beteljesül akik beteljesülnek
a test csontváz volt alig bőr rajta, valami ruhában
mikor felemeltem, összecsuklott, karomba vettem,
nagy pihe, könnyű volt,
ágyon mások is, egyre többen, másfelé, egymással,
L- alakban kanapé,
hosszan kiterítve ráfektettem
elaludt, vagy már halott volt,
beteljesült, megvolt, megtörtént,
valami amit már nem kell vágyni, ami már kihűlt
messze voltam már a testtől, vagy kezem között halt
eltemettem, mint bogár a hímet, első szeretkezés volt,
aludt vagy csak elment.

2008 10 08

Most már biztosan tudom, hinnem kell a megérzésemnek. Ahogy egyszer, amikor pillanatra kitisztult. Másodszori jel, bizonyosság.


Mentségem, semmi több nem vezérelt, csak a hit. Hogy van valami ami utat mutat.


Nemcsak itt és most. Bármikorra: bízni csak önmagunkban.

Tegnap szintén igazolódott a megérzésem. Különös volt hallgatni Ladik Katalint.


a Láncszemek is, szépen, békésen, lezárnak egy időszakot.


Nincsenek megjegyzések: