Apám egyszer azt mondta nekem, hogy mindig olyanokért állok ki, miközben saját magamat ásom, akik sosem fogják kezüket értem nyújtani. Talán valóban így van. S hogy miért nem foglalkozom inkább magammal.
Mosolyognék, de távol vagyok magamtól. különben nem bánnám, ha egyszer nekem is igazam volna.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése