Az irodalmi-beszélgetős találkozón ezúttal rajtam a sor, mármint hogy én is beékelődöm, nem úszom meg. Bármilyen furcsa felismerés, szeretek írásaimból felolvasni. Azt hiszem, legalábbis arcokból, az emberek is szeretnek hallgatni. Ez mindenképp nemcsak önbizalmat ad, de örömmel is tölt el.
--------- Szeretnék-
Szeretnék mindenhová érni
És sehová se érek
Szeretni mindenhová
Miközben sehová se
Istenem annyi de annyi mindent szerettem volna
De nincs
De nincs
Semennyi erő
(tegnap voltam abban a klubban, mire megtaláltam
leesett
sajnos hiába már a napok is összefolynak
nincs nem marad levegő
Szerettem volna)
Reggeltől estig reggeltől estig
Nem látok ki magamból magamra
Minden máshogy rendeződik mint ahogy akarom
mégis bármelyik pillanat vezet
Nem mutatják az utat hogy még véletlen se
Aztán mégis minden jelölve
lépnem sem kell
Ma miért akkor
mégis
Hogy szerettem volna szerettem volna
Ez nem elég
De nincs erő
Bár ennyi magamra
…
Csak most érzem igazán, ott vagyok hol sosem volt és nem is lesz
lehetőség
áltatás reményem hamis
Mindig amikor hiszek hittem, volt
Most amikor már nem vagy máshogy
néha mikor máshol,
megcsillan a remény
Van hogy élem
De kiég a pillanatban
mikor elhiszem
Vagy nem, akkor meg nem szabad hinnem
Istenem mennyi fény villan mennyi fény
hogy el kell engednem
Megismernek az emberek
Jók velem az emberek
Nem félek az emberektől
Mi történik mi történt?
Kérdeznek mosolyognak
Kérdezem mosolygok
Nincs erő
Estére nincs erő
Múltkoriban jónapot tanárnő
Szégyellem a kopogó cipőt
Pedig csak az órarendet kerestem
Végig folyosón
Tanárnő… hol van már
A cipő is jel
múlt idő
nemrég varázslat történt
most pedig megszólaltam
máskor csak akartam
vagy rosszkor
hiszen nem értem a varázslatot
(menteni egy csoportot)
félem a hálás tekinteteket
tanár mielőtt kiment megnézett
mostanában liftben is megtörténik
rámkérdeznek
20-ból 100 is mindegy kiszúrnak
Mosolyognak mosolygom
végül mindig ki kell mondanom
nem hivatalos
hogy csak nem hivatalos
legutóbb azt mondtam bonyolultabb a helyzetem
és mást is amit nem kérdezett
pedig nyitva az ajtó
csak ki kellett volna lépnem
De itt sosem volt
minden csupán az én álmom
nem adtál esélyt
Mindig zárva az ajtó
Ma pontosan látom a réseket
És azt is mi az ára
Már érkezésemkor eldőlt
még mikor itt sem
hiába csak látszat a nyitott ajtó
vagy ha mégis
Sorsom döntött
Egyetlen igazság a fekete kendő
Most már te is érted
Inkább már csak te
De ez is álom
Tehát hamis
Néha érzem a mosolyod
Pontosan tudom hogy látsz
Te jól
De már nem hiszem
Hogy jutna ott is elegendő levegő
És eltűnne a fekete kendő
Félek nem bocsátanál meg
Azt sem hogy a te az te
vagy te
a mosolyom
azt hiszem igen
a mosolyomtól félek
Sajnos annyi már a por ami évek alatt emelkedett
hiába a tér
Az üres fal
Minden csak árnyék
Fázom benne
Fázom benne
Fázom benne
Engedj ki magamból
Félek valamit félreértek
Valamit megértek
Valamit mindig máshogy érzek
S hogy miért kerülöm magam?
Akár tőled is kérdezhetném
Most tőled
Bár annyira messze nincs erő
talán nem szabadott volna
talán féltem
talán ma éppen te vagy a jel
tudom nem hiszem
hogy nem hiszem
a hibákat mégis követem
szöveg hanggal
film (szöveg kép-hanggal)
Továbbá:
A fügefacsemegével-finomságokkal (ínyencségek) fűszerezett irodalmi beszélgetős-felolvasó találkozó bár technikailag kevésbé fényezett, ám életszerűségében annál inkább sugárzó hanganyaga itt található.
Az Íróakadémiás szemináriumi csapat folytatásaként alakult Cseresznyésklub kezdeményező alapító és fogadója, Gáspár Anna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése