2008. október 5., vasárnap

élni akarni

el engem pusztítani, hogy a madár végre kirepüljön.
egyetlen esély. sokszor jutott eszembe, de élni akartam, nem írhattam le.
de van-e valakinek olyan tudása, hogy szenvedés nélkül bír pusztítani. mert nem viselem el a szenvedést.
hiába a nagy akarás, aztán meg úgyis alig olvas néhány ember. na és a halál? tudomásul vesszük, aztán mit tehetünk?
pedig ma sokat tanultam egy műsorból. pl. hogy miért is ébredek éjszaka gondolatokra. azazhogy miért is éppen álomból. persze ezeket nem álomnak érzékelem, az valami más. ezek valóban olyanok amire nemcsak emlékezem, visszaidézek, hanem amire felhív, irányít, szinte parancsol, hogy le is írjam. tehát hogy miért is éjszaka, alvásból. mert ebből a mélyebb dimenzióból kellett gyorsan míg fel nem ébredek, írni, míg még nem tűnik el, de ez valami jelen, jel, nem múltra emlékezés. talán igen, az álom is jövendöl. megmutat, rámutat, előremutat. míg ki nem lépek az ébredés utániba, az alacsonyabb rendű dimenzióba, az is igaz, talán már annyira nyitott vagyok, hogy nappal, a fényből is tudok írni, tudatalattiba kerülni.

s a kitágult énhatás is, énlátás, milyen több rétegben csíphető fülön. a teremtő erőé. amikor pl. a csillagokban is én vagyok, vagy magamat látom egy másik emberi arcban. pedig már kezdtem tudatosan szemlélni magamat a világgal. ebben az egységben, összhangban. s hogy valóban nincs ember és ember, csak ez az egység, ahol Az ember. mindegy hogy milyen ember, az egység része. s hogy miért is van hogy minden mindennel összefügg, ha gondolok valamit, cselekszem, annak a világban megvan az analógiája, és vissza. talán igen, valami mágikus praxis. már-már tudatos cselekvés, amit le lehet követni. ám igaz, sok energia. Aztán eljutni az ürességig, elmerülni ebbe az ürességbe. amikor már minden tudatilag uralva. amikor már teljes szabadság. de én kinézek innen, ebből a látszólagos egyensúlyból, tökéletességből. mert sosem szűnök meg gyermek lenni, és igenis ez a gyermek kapcsol össze a földi dolgokkal. az égből képes lenni földi dolgokkal. tehát semmilyen tan nem bír felettem hatalommal, hacsak nem szállt meg valami új, ami kibontásra, átadásra ösztökél. a megvilágosodáson túli teremtésé.

úgy tűnik, sosem szűnök meg, menteni magam. mindig kimenteni. a karmából karmába. keresztül, valami másba.

Nincsenek megjegyzések: