kinek nem inge (valakinek fel kell vállalni az áldozat szerepét is)

bocsáss meg naplóm, nem hallgathatom el, ideje szenvedek, több oldalról is, szinte mindenfelől ahonnan nézek, de ha behunyom szemem is, folyamatosan érzem megalázottnak magam. nem tudom, így bárminek van-e értelme. viszont nem is írhatom meg, tehát nem nyerhetek szabadulást sem, mert az még szörnyűbb kín lenne, elviselni, magamért, miattam, és másokat is szenvedésbe rántani, mégha ők okozzák is szerencsétlenségem. na meg boldogságom, de az más. hogy újra üresség, a semmi, hát tanulok becsülni, ha abban a kicsi örömben is, ami jut, olykor. az utóbbi időben megtanultam hallgatni. nagy erény, pusztán csak azért hogy megtarthassam azokat akik elárulnak, megszégyenítenek, szentségtelenítik létezésem értelmét, munkám. ezek közt gátlástalan arc, de most ez mellékes, hiába innen átlátszó, mondhatnám, akár víztükör, dehát, és akkor most ugyancsak innen, a tükörben sem látjuk magunk valós arcát, nemigaz? a fotó pedig, is csak hisszük, jól mutat, minket. túlságosan érzékeny vagyok a hamisság leleplezésére, gyerekkorom óta fejlesztődött, isten tudja miért, mi haszna, magam boldogtalanítására, jobb lenne ilyenkor tudatlan, dehát a némaság sem véd meg, sőt, egyenesen vonzza a kártevőt, mint fény is, ez is hogy mért ragadt rám, s kímélhetett volna attól is, hogy istenire idegesít az amatőrség, amikor már annyira áttetsző, lényem is másolva, pedig a kimódoltság lerí minden mozdulatról. bocsáss meg hogy ezt is megírtam, sokminden jut eszembe. jegyzeteim tele, rengeteget, mindig rengeteget írok különben, ami magamnak. aztán idő se lenne, meg most amúgyse. jóindulattal vagyok, isten lássa lelkem, de kíméljetek a hamis, modoros tekintetektől.
a többit pedig szakmai, filmnyelv szempontból is mondtam volna, a szöveg-hangnak ahhoz hogy hitelesség, önmagából kell épülnie, a technika puszta eszköz. ha már a technika vezet (na persze miért ne, vezethetne az is, csakhogy hozzá már igen kifinomultság), nos nemcsak hogy amatőr (és itt mint giccs az amatőr, nem a jó értelemben vett aktivitás a klasszikus cselekvéssel szemben), de visszatetsző is a kimódoltság. mert itt már nem elég a jó szándék. bár megbocsájtható. a másolatnak jellegzetes különböztető jele, csupán akárhogy is, másolat. de amikor rossz is, az pocsék érzés.