Kávé diós-mézes krémtúróval,
csak a valódi ízek maradtak, amiket
valóságban is kitapinthatok.
Álom, ábrándok… az ízek
anélkül is elérnek, hogy rájuk
figyelnék. Mozdulataim
automatikusak: kanál-anyag, íz a kávéval.
Mindenfélét kitalálok. Például répát
pucolok főzeléknek, hogy ne kelljen
addig se rád gondolni, hogy közben
Veled. Hazudok magamnak egy világot,
hogy élni tudjak, legyen valami.
Hit? Alázat?
Hódolatom mely feléd,
hitemmel lassan kialszik.
Nyomaimban elhalkul szárnycsapás,
monoton ver géphang, nincs élőhang.
Elveszítem múltam, nem ébredek fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése