Nem is tudom. Igazából az van, hogy előbb-utóbb leesik a tantusz. Ma délután például egyből beugrott. Alighogy hazaérek, épp leteszem a csomagot, máris tisztán látok. Eddig azt hittem, csupán éjszakai ébredésekből jönnek a megvilágosodások. De ma egészen különös, hogy éppen egy világos délután. Azonban ami megnyugtató, minden dolognak megvan a jó, hasznos oldala. Az érzelmeinket pedig igenis rá tudjuk erre a pozícióra hangolni. A szív jóllehet egy igazán érzékeny masina, amivel azért jó vigyázni. Mert a sérelmeknek akárhogyan is, nyomuk van. Például tegnap mondja egyik rokon, mackó felőli oldalon, hogy igenis a sebet orvossal kellett volna összehúzatni, mármint a bőrt rajta, így nem maradt volna utólag heg. Én valahogy kivételesen mégsem bánom. Bal halántékomon örökre bélyeg immár, mi sosem tűnhet el. Szinte látom is a pecsét feliratát. Legalábbis tudatomban valahol immár mindig ott…
S a tükör is ugye, attól függ honnan nézzük. Közelebb vagy távolabbról… esetleg ha túl közel, szóval a tükör olykor valóságtól eltérő képet mutathat. Úgyhogy azért sose vegyük azt se készpénznek:)
Na. Most kis ideig a kútról hozom a vizet. Folyóügyek lezárva.
Ma elmaradt a számtech előadás. Lesz házim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése