„Száz éve született Robert Merle” litera cikk. Elnézést kérek, muszáj beírnom, igazából már 2 napja szerettem volna, csak nem mertem, most sem állt rá kezem, hogy oda, az illetékes helyre. (Itt a naplómban, tény, kicsit bátrabb vagyok.) Vannak dolgok, igen, még mindig amitől félek. Vagy inkább úgy mondanám, nincs bátorságom. Például, mert hogy félreérthető.
Igen nagy hatást tett rám ez a cikk. Meglepő azonosság, előbb az arc, karakter, majd szinte minden, ami leírva. 10 éve elhunyt nagyapám köszön vissza. (Kicsit hasonló emlék, mint egyszer a tévében szintén egy jelentős szellemi emberrel. Erről írtam is egy megemlékezést, talán egyszer azt is ide felteszem, még a szavai is visszaköszöntek. Különös dolgok történnek időnként, különös ez a föld is, ahogyan csak forog, kereken, mintha mind valamelyik másik emberben is élnénk… Jóllehet, nagyapám nem volt író. És mégis. Talán egyszer megérem, kiadatik naplója. …kezdve attól, hogy francia… (író) és az egész életpálya… talán jövő nyárra utánajárok a nagyapámról készült egykori képeknek, emlékeknek. Hogy mindazt amit itt feljegyzek, illusztráljam. Fiatal, érett kor, aztán idősebb… csak egy rajzom van jelenleg róla, arról itt lentebb „…még otthonról” című 2008 július 31.-i bejegyzésem végén emlékezem. ...na és a macska, íróasztal, könyvespolc, éppen mint... és a legfontosabb, a tinta és a toll... nagyapám mindig tintával és tollal írt. töltőtollal.
Különös. időnként igen különös dolgok. Merthogy Robert Merle. ezt így mindenki ismeri, emlékszem, gyerekkoromban is ott volt a polcon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése