-

Van hogy a rendszer felbomlik. Következtetés, az írás csak azokkal az elemekkel játszik, hagyja működni, melyek beleillenek a koncepcióba. A többi kimarad. Az írásnak tehát saját valósága van, automatikus szelekció. Ez a koncepció egy ponton már közelít a fikcióhoz. Az olvasó viszont beazonosít, értelmezéséhez szükségesek a konkrétumok, sémák. Az ember elsődlegesen sztereotípiákban gondolkodik. Logikája saját maga felé hajlik, mi több, szereti magát jól érezni. Kívülállók, vagy bent vagyunk a képben. Eszerint nevetünk, vagy azonosulunk, illetve nevetünk és azonosulunk, játék-e avagy szomorú a végeredmény. Jól esik kívül esni a ponton, a nevetés felszabadít, mi több, terjed. Ez a humor alapelve. Mindig azon tudunk nevetni, ami nem áll közel hozzánk. Családtagunkon nem szoktunk nevetni. Innen jutunk arra a következtetésre, hogy az írás tőlünk független, vehetjük, irodalom.