2008. szeptember 24., szerda

0040..................

az van hogy tenyérnyi magocskák valami szent hely lett, nem merek beírni. (próbálkozni.) az is meglehet, kitaszít saját naplóm. lehet hogy már nem szeret. de az is meglehet, csak mély álomra szenderült. majd eljön az idő...

apámnak hangja van, de szervei nem működnek. ez is különös. még nem tudják mi a baj, de ő úgy érzi gyógyul. hogy már korog a gyomra. csoda-e, apámról van szó. 100 év múlva a sírból is kiszól. na de kinek... leszünk-e még akkor. a sepsiszentgyörgyi kórházban 5-6 fokos kórtermek, fűtés nélkül. nem csoda, ha egy amúgy is leállt szervezet ráadásként tüdőgyulladást kap. apám szerint az snapsz, semmi. értem én, a semmihez képest még az is valami. marosvásárhelyi kórterem jó. anyám szerint minden másképp. mármint hogy apámmal. de nem tudom megkérdezni.

Nincsenek megjegyzések: