Most már végre fekete-fehérben is látható, nemcsak mi, hanem az egész élet egy karikatúra. Már csak félve, persze, de azért mégis: Érdemes-e komolyan vegyük magunkat.
(((természetesen minden marad ami volt, ahogy volt, mi változna?)))
Lehet hogy nem normális, de néha azt gondolom, határozottan jót tesz egy-egy pofon. Azt hiszem, ha egy kicsi, egy aprócska jó is történik velem, egyúttal megbocsátható. Legalábbis együtt lehet élni azzal a pofonnal.
(de azért érthető, hogy nem pofonról beszélek)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése