még tegnapról, Spiró a színház kapcsán

(Hamvas és mások példáin)

hogy a parodizálás, melléírás, a mű erőssége.
tehát ha magamra, akkor a nyulacska mesék is, Rózsaszín nyúl, akinek a "modoros nyelv" szükségessége nem magának a helyzetnek parodizálásáért-e. bizonyos helyzeteket nem lehet máshogy ugyanis, mint öniróniával, kifigurázással. miközben a nyelv mögött akaratlanul is az ártatlan, minden érintetlenségtől tiszta valóság. mert a nyulacska mesék árnyékában igenis ott az ártatlanság. minden egyes szó nem született másból, mint ezekből a megélt pillanatokból. sors paródiája-e...

a mellébeszélés, csupán beavatatlanságra, kishitűségre, tudatlanságra vall. tisztességesebb azt mondani, nem tetszik, nem a világom. de mondhatja-e egy kiadóvezető ezt. hogy ő. hogy őszerinte. persze hogy mondhatja, joggal. hiszen a kiadó arca az ő arca is, tehát felelősség. persze tévedhet, igenis tévedhet, akárcsak az ember maga, ez az arc, egy másik arc megítélésében. de az okos érvelés mindenekelőtt elkerülhetetlen, hogy az ember ne váljék a maga hülyeségének karikatúrájává.

továbbá "kettős lélekállapot"...ilyesmik, lélekfotó, mind szám ízére, ha nyulacska mesék. mert akkor ami ide belefér, a múlt is a jövővel, az álom is a valósággal, mind együtt szépen megfér.