2008 07 04 délelőtt fél 10, József utcán kifelé a körút irányába.
Fiatal pár jön szembe, pontosabban egy család. Alacsony, vékony nő, ölében kisgyerek, másik kezében a kocsi amit tol, mellette másik gyerek, az is alig nagyobb. Háta mögött közvetlen hatalmas férfi, szemmel láthatóan az apa, aki feltűnően ordít bele a nő fejébe, valami olyasmi, inkább főzéssel foglalkoznál, miközben a csendből előtörő irritáló szavai közt két üres kezét lóbálja a nő felé fenyegetőn gesztikulálva. Nézem a megalázó, igen szánalmas szituációt, nő előtt a kocsi, két oldalán a két gyerek, háta mögött az ordítozó férfi, feltehetően férj. Nézem a gyermekeit tartó fiatal nőt, az arcokat, nő, gyerekek arcát.
A lányé, elnézést, de olyan törékeny, vékony ez a nő, karjában a gyerekkel, 38-40 kiló, és olyan fiatal, 20-22, alacsony, szőke, sápadt, bár különben szép, most eltorzult arcán fájdalom, néma, olyan amelyik már túl van azon hogy szólni tudjon. Tehetetlen, kiszolgáltatott, szinte lányanya. Ha szól, csak rosszabb, gondolom, védenie kell gyermekeit. Reakciója, ahogy öntudatlan arcába nézek is csak annyi, egy fokkal elmélyül a fájdalom vonásain. Pontosan ismerem ezt az arcot. Szinte kiszámíthatóan azt is, mi lehet mögötte.
A férfi, esetében is inkább fiú, se sokkal több, körülbelül egykorúak, azonban kinézetre, és a szituációból, homlokegyenest a nő ellentéte. Magas, erős, izmos, elsőre kifogástalan fizikai adottságokkal, legalább 1,80-85, kilóra saccolva is 80, barna, tele vitalitással, ha csak egymaga, így szemben, a látványtól független, egészen egészségesnek tűnne. A kisfiú arca, kb. 1 éves, anyja ölében befelé, szinte mellére hajlik, mint aki nem akar látni semmit, a kislányé anyjáéhoz hasonlóan eltorzult, kb. 2 éves, olyan arcé, aki még bírna, de már nem tud sírni. Láthatóan fél a háta mögött üvöltő férfitól, aki helyzetből ítélve, legnagyobb valószínűség szerint is, apja. Ő is néma. Rövid ez a pillanat, amíg elhaladnak, de még így is érzékelhető, kevés tartja, hogy a férfi a nőnek még szabad felületét tettlegesen is bántalmazza. Tehát, összegezve, a család hallgat… a férj? apa? ordít, követel, rágalmaz. De ki az, aki jobban fél? Melyikben több az önuralom. Kérdem, képes-e bántalmazni olyan ember, aki nem fél. Ember, aki kiszolgáltatott helyzetben nőt bántalmaz, csak gyenge lehet. Szellemi, jellembeli gyengeség.
Csupán a nő eltorzult arca hagy bennem kétséget. Ez a nő is fél, hiába hogy lélekben erős, helyzetéből adódóan is hátrányos, hiszen esélytelen. Ha segítséget kér, azt hiszem gondolkodás nélkül segítek. De az a típus, aki nem kér segítséget. Arcán csupán szégyen és fájdalom. Akinek pedig nincs miért szégyenkezni, hiszen bárhonnan nézve is emberfeletti erővel áldott.
És még azt mondják, a kislányok apásak. Hát ennek a kislánynak itt és most nem adatott fogni apja kezét.
Már az Andrássy úton. Szinte a célpont előtt, egyik kapualjban. Süt a nap, lépcsőféle szegélykiugráson két mosolygós fiatal lány kihívóan vidáman csevegve üldögél. Így ebből a magasságból is pontosan érzékelhető, egyik nyúlánk, vékony, feltűnően fehér arc, egyenes szőke haj, egészen fenékhosszú, másik alacsonyabb, erős, sötét bőr, egészen sötét arc és haj, göndör, vállig érő. Fehér és néger lány. Arcukról sugárzó boldogság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése