2008. július 3., csütörtök

milyen üres, Tihany 1991

milyen üres az ember
miután úgy dönt
maga helyett és magával hogy
megbocsát
mint ami magától értetődik
és ettől lágy lesz a levegőnek
szaga illata is
elvegyül
és még azt is észreveszem
elszáll egy pillangó
most épp elgondolom
biztosan repdesett máskor is
csak akkor magamtól
nem vettem észre
így odaadni
olyan kellemes
hallani a madarak zaját
elhallgatni
boldog érthetetlen csevegés
mintha érteném
a nyelvet amin szólnak
nem úgy mint aki
meg is akarja
érteni
fölhúzni szoknyámat engedni
lábamnak
szellő lágy elsuhanását testén
mintha nem az enyém volna
megadni neki azt is
odaadni
közben nem érezni hogy minden olyan megalázott
a fának is mikor szellő tépi
pedig lehet nem is
csak bájosan játszik vele is
akár a lábammal
talán épp szükség is van rá
olyan szép így együtt
és én csak nézem
talán ők is kiszolgáltatva
érzik
magukat
velem

Nincsenek megjegyzések: