egy kicsit most magamnak, hogy ez se benn.
A minap jutott eszembe, hogy a bambi…igen a bambi tulajdonképpen aranyszarvas fiú. Na és hogy csupán ott legyen szövegem többértelmű, ahol kell, azt hogy csak akkor olvass… természetszerűen az említett szerzőre értettem. Engem akkor is olvashatsz, sőt olvass, ha… de mit is akartam? A sok más arcom pedig 2 nap múlva ott vár odaát. Pl a Rózsaszín nyúl is. Ők már mind kint születtek. Ahogy nyulacska is. S ha már mindenképp is hasonlítani kéne valakihez, is inkább Janikovszky Éva. Na de szerencsére nyulacska nem hasonlítható senkihez. Azonban már nekem is sokk. Ezért akarom már kiadni gyorsan. Hogy felszabadulhassak, hogy végre más. A többi arc. Mert jelenleg nyulacska mindent elnyom. És különben ő is múlt. Még a kacifántos nyelvével is. Forma? Első arc. Azonban úgy szeretnék elválni nyulacskától, hogy boldog. Hogy boldoggá tehessem. Ezért kell olyan arcot formálnom neki, pontosabban arcát finomítanom rajzban, szövegben, hogy örökké csodálhassa bennük magát. A tükörben.
Mikor itthon vagyok, évente egyszer két hét, mint ez a nyár is, minden olyan más lesz. Jobban összekeveredik, mint amúgyis.
Különben meg az a lényeg, hogy élünk, létezünk. Néha boldogan, másszor szomorún. Hogy mit-hol-mikor-kit szeretünk…na és olvasni… szinte lényegtelen, ilyenkor.
(Szerelmes vagyok a világba. Emlékszel, nyulacska? …milyen boldog.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése